Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Kocsis Lajos: Az 1888-as magyar–román határrendezés Csík vármegyei hatásai
érdekében ismételten jogi útra terelte az ügyet. Bár a küldötteket szigorúan felszólították a Magánjavak érdekeinek következetes megvédésére, a közgyűlés nem zárta ki egy „méltányos béke” megkötésének lehetőségét sem. A közgyűlés nyilván leszűrte a másféléves pereskedés tanulságait: az adott körülmények között, egy újabb több mint egy évig elnyúló bírósági eljárás helyett inkább elfogadható megegyezésre akart jutni Ghikával (értsd: birtokigényét részben kénytelen lesz elismerni). A kompromisszumos megoldás létrejötte esetén, így nemcsak a költséges perre36 nem került volna sor, de előreláthatóan a már megszokott garázdaságok is abbamaradtak volna. Figyelembe véve mindezeket valószínűsíthető, hogy már az első, 1898. május 3-ra meghirdetett tárgyaláson, per helyett a csíkiak inkább a megegyezést szorgalmazták. A különösebb nehézség nélkül megszületett megállapodás szerint, az átszakadt sólyomtári erdőt két egyenlő részre osztották, a Csobányos patakra hajló rész a továbbra is a Magánjavaké maradt, míg a Szuka patak felőli oldal ezen túl a kománfalvi birtokos tulajdonát képezte.37 Összességében az egyezménnyel mindkét fél elégedett volt. Gheorghe Ghika esetében ez nem is lehetett kérdéses: megalapozatlan követelése ellenére ugyanis több mint 500 holddal gyarapította birtokát. Bár első pillanatra nem ilyen egyértelmű, de a vagyonközösséget sem érintette hátrányosan, hiszen így legalább biztosítva volt az erdőrész másik felének biztonságos és tartós kihasználása, amire a határrendezés óta egyáltalán nem volt lehetőség. Összegzés A hosszú előzmények, több éves előkészület után megkötött határszerződésben meghatározott fő cél, a magyar-román határvonal tartós és pontos megjelölése megvalósult. Mivel egyes rendelkezéseinek azonban nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni, a törvény életbelépése nem mindenki számára hozta el a - kormánypárti képviselők által korábban megelőlegezett - nyugalmat és békeséget. Bár továbbra is tulajdonosa maradt a Romániába átszakadt területeknek, Csík vármegye legnagyobb birtokosának is számos problémával kellett szembesülnie. Az új helyzetben nemcsak a határ túloldalára került erdők faállományának értéke csökkent jelentősen, de a kedvező nemzetközi helyzetet kihasználva, a Ghika család mindent elkövetett, hogy Sólyomtár havasának elfoglalásával gyarapítsa birtokait. Bár megalapozatlan birtokigényét végül a bíróság elutasította, a Magánjavak vezetése, hogy elejét vegye a további birtokháborításoknak kénytelen volt megállapodni az erőszakos szomszéddal. Az átszakadt erdők elértéktelenedése, valamint a terület egy részéről való kényszer lemondás miatt, a határrendezéssel tehát jelentős anyagi kár érte az egész csíki székelységet. AZ 1888-AS MAGYAR-ROMÁN HATÁRRENDEZÉS CSÍK VÁRMEGYEI HATÁSAI Irodalom HAJDÚ 1899 Hajdú János, A magyar-román országos határvonal erdészeti jelentősége /., IN Erdészeti Lapok, 81-127. Ki 1887 Képviselőházi irományok, 1887, III. k., Melléklet a 113. számú irományhoz, 269-290. 36 Az ügy elsőfokú tárgyalásán Gheorghe C. Ráileanu ügyvéd - a csíkiak vélekedése szerint - nagyon drágán, 1000 forintért vállalta el a védelmet, de az utazási költségek, napidíjak, tolmácsdíj, fordítás, hitelesítés még ennél is többe került. Mivel a fellebbviteli per elhúzott (a vagyonközösség küldöttei, mint láttuk ötször jelentek meg a tárgyaláson), és itt egyszerre két ügyvéd látta el a jogi képviseletet, a másodfokú eljárás kiadásai így lényegesen nagyobbak voltak. A Gheorghe Ghika elleni pereskedés a legszerényebb számítások szerint is összesen 7500-8000 forinttal terhelte meg a Magánjavak pénztárát. Összehasonlítás képen ez az összeg majdnem elegendő volt a Magánjavak által 1880-ban létesített Csíkszeredái polgári leányiskola egy éves működési és a fenntartási költségeinek fedezésére. 37 ROLHMH, F 7/34, Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1898. évi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1898. május 23. 175
