Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bódán Zsolt: „Mégis igen örvendtem, amikor kedden délben Borszékre beérkeztünk”. A borszéki fürdő egy gyulai polgárlány szemével 1889-ben
BÓDÁN ZSOLT a helyi üveggyár fejlesztésével összekapcsolódva, a századfordulóra a borszéki víz forgalmát évi 3 millió palack fölé emelte.15 A fejlesztés eredményeit a borszéki fürdő egyre növekvő népszerűségéről tanúskodó látogatottsági adatok is tükrözik. Az 1850-es évek 400 körüli vendégszáma az 1880-as évekre 600- 700 közé, majd 1890-re 1183 főre emelkedetett, s ezt követően a világháborúig folyamatosan e fölött a szint fölött maradt.16 A 20. század elejének legjobb évében, 1911-ben például, 1832 látogatója volt Borszéknek.17 18 Prejsz Kornél 1893-ban összeállított, 119 magyarországi fürdőhelyet számba vevő felmérésében a tizenharmadik helyen találjuk az állandó vendégek listája alapján a kedvelt erdélyi fürdőt, így kijelenthető, hogy a századforduló éveiben Borszék már vitathatatlanul egyike volt a történelmi Magyarország legkeresettebb fürdőinek.1S Borszék egy gyulai polgárlány szemével 1889-ben Bármilyen motiváció is állott a fürdőlátogatás hátterében - a gyógyulás vágya, üdülés, szórakozás igénye - az első lépést mindig a fürdőre való eljutás jelentette. Ez pedig nem feltétlenül volt egyszerű a közlekedés 19. századi viszonyai között, bár éppen a század második felében, a vasútnak köszönhetően, alapvetően átalakultak a magyarországi utazási szokások. A dualizmus korának egyik leglátványosabb, az élet minden területére nagy hatást gyakorló változásának a vasúti hálózat kiépülését tekinthetjük. Míg a kiegyezés idején a összvonalak hossza 2097 kilométer volt, addig ez a szám 1913-ra meghaladta a 21000 kilométert, és az ország valamennyi térsége viszonylag könnyen és gyorsan elérhetővé vált. Az emberek megszokták és megszerették az utazásnak ezt az új módját, amiben sokat segített a vonatok kényelmi felszereltségének fejlődése is: 1882-től megjelent Magyarországon is a fűtőkocsi, valamint a háló- és étkezőkocsi.19 A vasút áldásos hatási ellenére, az utazás továbbra is gyakran bizonyult hosszúnak, fárasztónak és unalmasnak, különösen az olyan fürdőhelyek esetében, melyek közvetlen közelében még nem volt vasútvonal. Ez a századfordulóra leginkább az erdélyi fürdőket jelentette, melyek látogatottságát bizonyosan visszavetette ez a tényező a kitűnő természeti adottságaik ellenére is. Adott esetben ugyanis, mint már utaltunk rá, több vendégre számíthattak a gyengébb adottságú, de vasút melletti helyek, mint a kiválóbb, de vasúttól távol esőek.20 Borszéket még napjainkban sem érte el a vasút, legközelebb 1909-ben jutott hozzá a Marosvölgyi vonal révén.21 A 19. század végéig, a déli irányból érkezők számára a 189 kilométerre lévő Brassó, a keletről jövőknek, a 85 kilométerre lévő Piatra, míg a nyugatról érkezőknek, a 95 kilométerre lévő Szászrégen jelentette az utolsó vasúti megállóhelyet. A látogatók zöme az utóbbi irányból érkezett, a Budapest, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szászrégen vonalon át, ahonnan az 1890-es években már naponta induló, váltott lovakkal közlekedő gyorskocsik szállították a vendégeket a fürdőbe. Hankó Vilmos ennek a Borszékig vivő, meglehetősen hosszú kocsiútnak inkább a szépségeit, mint fárasztó voltát hangsúlyozta: „A kocsiút Szászrégentóí Borszékig bár teljes 8 és fél órát vesz igénybe, azért mégsem /árasztja ki az embert, a tiszta, éles, balzsamos levegőjű vadregényes havasok között való utazás még üdít, edz és erősít. Innen van az, hogy Borszékre érkezve alig érez fáradságot, törődöttséget az ember. ”22 Némileg ellentmondani látszanak ennek a leírásának a Novák család tapasztalatai, akik szintén ebből az irányból érkeztek Borszékre 1889 júniusában. Az útjuk a békési megyeszékhely Gyulától 15 Hankó 1900,56, 79. 16 Kosa 1999, 81. 17 Zepeczaner 2009 18 Kosa 1999, 82. 19 Kosa 2006, 390-396.; SZENTPÉTERI 2001, 382-384. 20 Kosa 1999,92-100. 21 Kosa 2009. 22 Hankó 1896, 291-292.; Ld. még KÓSA 1999, 94-96, KÓSA 2009. 148
