Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bódán Zsolt: „Mégis igen örvendtem, amikor kedden délben Borszékre beérkeztünk”. A borszéki fürdő egy gyulai polgárlány szemével 1889-ben
Milyen volt ennek, a jól működő, rendezett monarchiabéli fürdők képét elénk táró leírásnak a fényében - mely közvetve az erdélyi fürdők hiányosságaira is ráirányította a figyelmet - a Borszéki fürdő az 1880-as években? „MÉGIS IGEN ÖRVENDTEM, AMIKOR KEDDENDELBENBORSZÉKRE...” Borszék a 19. század utolsó harmadában Beleolvasva Borszék 19. századi leírásaiba felemás kép tárul elénk. A kitűnő természeti adottságok, illetve a borszéki víz kedvező gyógyászati hatásainak hangsúlyozása mellett a fürdőismertetésektől szokatlan módon a hiányosságok felsorolásával is találkozhatunk ezekben az írásokban - természetesen az orvoslásukra irányuló tervek ismertetésével összekapcsolva. Cseh Károly 1873-ban megjelent ismertetőjében például a következőket olvashatjuk a szállások, illetve a társasági élet szinterei kapcsán: „Egyes magánlakások vannak, amelyek elég csinosak és kényelemmel rendezettek be; a legnagyobb rész azonban az igényeknek nem felel meg. A községi épületek egyáltalán ebben a bajban szenvednek, ezeknek csaknem mindannyin a vendégek által lakásul használtakat értem - régi, elavult épületek, czélszerűtlen beosztással és még czélszerűtlenebb és hiányos berendezéssel. [...] Borszéken hiányoznak azon központok, hol a fürdó'vendégek közötti érintkezések lehetségesek volnának. A férfiak részére még ott van az ezt némileg pótló teke-, illetőleg olvasóterem, hanem a nőkre nézve már semmi ilynemű hely nincs, mert maga a zongoraterem erre éppenséggel nem alkalmas. [...] Szükséges hogy legyen egy központ, ahol egymással [a fürdővendégek] érintkezhetnek, megismerkedhetnek, mulathatnak. Szép időben még csak eltelik a jelen körülmények között is; a szabadban mehetni ide vagy oda; lehet kirándulásokat tenni, a sétatéren elidőzni; hanem kedvezőtlen időben mindenki egyedül csak saját szobájára van utalva, ott kell unatkoznia, akár akar, akár nem.”n Bő húsz évvel később, Hankó Vilmos már egészen más hangnemben írt Borszékről, egyértelműen pozitív, mondhatni idillinek tűnő képét tárva elénk a fürdőnek: „A csinos villák, a nagyvárosi szabású vendéglők, a stylszerűen épített fürdők, a díszesen körülvett és befedett kutak, a karcsú tornyú templom, a távíró és postahivatal épülete, az olvasó-, biliárd-, zongora- és játszótermekkel kibővült bálház, az orvosi lakás meglehetős szétszórtan feküsznek a gyönyörű völgyben. [...] A villák csinosak és igen szép fekvésnek. A szobák egészségesek, minden megkívánható kényelmet nyújtanak, s e mellet olcsók. [...] A vendéglők a kor igényeinek megfelelőek. A szolgálás, ellátás, konyha mindenikben az igazgatóság szigorú ellenőrzése alatt áll. A főtéren lévő nagy vendéglő (Mellik-szálló) már külsejével is imponál. Első tekintetre inkább nagyúri kastélyhoz, mint a vendégek kényelmére épített bérházhoz hasonlít. A berendezés dolgában egészen nagyvárosi színvonalon áll, nagy érdeme, hogy benne oly ízlésesesen és választékosán lehet étkezni, mint a főváros legjobb éttermében.3,12 A két leírás közötti éles kontraszt hátterében, ha utóbbinál gyaníthatjuk is a fürdőismertetőknél megszokott, inkább csak a pozitívumok kiemelésére törekvő leírások trendjét,13 a borszéki fürdő látványos fejlődést találhatjuk a szóban forgó időszakban. Erre utal a fürdőhely megnövekedett kapacitása, mely egyrészt a fürdők tényleges fejlesztésében (pl. hidegfürdő intézet létesítése), és az általuk kínált kúrák repertoárjának bővítésében (pl. fenyő- és vaslábfürdő), másrészt a vendégszobák számának emelkedésében is tetten érhető (az 1850-es évek 62 szobájával és 40 kisebb házával szemben az 1890-es évek közepén már mintegy 500 szoba várta a vendégeket). Emellett számos, a fürdőzők magasabb színvonalú ellátását, kényelmét célzó beruházás is megvalósult a 19. század utolsó harmadában: újabb vendéglők létesültek, mint az 1890-ben átadott Remény, további sétányokat nyitottak, folytatódott a parkosítás (pl. a fokút melletti Deák tér díszes szökőkútjával).14 Ezzel párhuzamosan zajlott a borszéki víz palackozásának és terjesztésnek korszerűsítése is. Az Oelhoffer-féle gép alkalmazásával (1891) napi 20000 palack ásványvíz töltése vált lehetségessé, mely 11 Cseh 1873,102. 12 Hankó 1896, 295, 301-302. 13 Kosa 1999,128. 14 Meyr 1863, 56; CSEH 1873, 96-114.; Hankó 1896, 292-302. 147
