Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bódán Zsolt: „Mégis igen örvendtem, amikor kedden délben Borszékre beérkeztünk”. A borszéki fürdő egy gyulai polgárlány szemével 1889-ben
BÓDÁN ZSOLT egybefonódott az üdülés, szórakozás-kikapcsolódás és a gyógyulás utáni vágy. „A fürdőzés a korabeli polgár életének része, sőt nem túlzás mondani, valóságos életforma volt.,A A vasút és közúthálózat látványos fejlődésének köszönhetően az utazás könnyebbé válása, valamint a polgári életmódhoz kapcsolódó modern szabadidő-felfogás együttesen eredményezték a nyaralások, kirándulások általánossá válását a középosztály körében a dualizmus időszakában. Leginkább a fürdőlátogatások, a tengeri és balatoni fürdőzések, valamint a magashegyi üdülések váltak népszerűvé. A korszak végén mintegy 180 minősített nyaralóhelye és számos nemzetközi hírű fürdője volt az országnak, mint Trencsénteplic, Herkulesfűrdő, Tátrafüred, Pöstyén, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük, de ezek mellett a Monarchia távolabbi pontjain a felkapott csehországi és ausztriai fürdőhelyek is nagy Magyarországi vendégszámnak örvendhettek.4 5 Erdélyben a legismertebb, távoli vidékekről is számos vendéget vonzó fürdőhelyeknek Borszék, Élőpatak, Tusnád, illetve a századforduló éveitől Szováta számítottak, de a gyógyvizekben különösen gazdag Székelyföld, szinte valamennyi városának volt - az elsősorban a helyi igényeket kiszolgáló „saját”, közeli, hagyományos fürdőhelye is, mint Marosvásárhelynek Marosszentgyörgy, Székelyudvarhelynek Szejke, Csíkszeredánek Zsögöd, hogy csak néhányat említsünk.6 A századforduló időszaka joggal nevezhető az erdélyi fürdők aranykorának, mikor „az erdélyi fürdők és ásványvizek legjava integrálódott a nemzetközi fürdőéletbe, míg számos kis fürdő a kevéssé igényes vendégek kiszolgálását látta el.”7 Még akkor is igaz ez az állítás, ha figyelembe vesszük, hogy a Székelyföldi fürdők évi vendégszáma soha nem emelkedett a korszakban 15 000 fő felé, miközben a leglátogatottabb magyarországi fürdőhely, Trencsénteplic, egymaga mintegy évi 5000 vendéget fogadott, nem is szólva a népszerű ausztriai és csehországi „világfürdők” több tízezres évi forgalmáról.8 A kitűnő természeti adottságok ellenére is viszonylag alacsony látogatószámnak a hátterében leginkább a kedvezőtlen közlekedés-földrajzi és infrastrukturális adottságok állottak. Lényegében azt mondhatjuk, hogy az erdélyi fürdők többsége még a fellendülés éveiben is csak nehezen megközelíthetőnek számított, és gyakran nem kínálta azt a kényelmet, melyet a nagyobb és vasúttal könnyebben elérhető, felkapott magyarországi vagy külföldi fürdőkben megtapasztalhatott a vendég.9 Erre a hiányosságra már a kortársak is felfigyeltek. Hankó Vilmos, például 1891-ben, a Lajtán túli fürdőkkel összehasonlítva az Erdélyieket, a következő kritériumokban látta az előbbiek sikerének titkát: „ Vajon mi idézte elő e fürdők nagy látogatottságát; e fürdőkét, amelyek annak idejében ugyanazon alapon állottak, mint a mieink? Az, hogy bírnak egy jól rendezett fürdő minden kellékével, s a látogató közönség igényeit teljesen kielégítik. Es mik ezek a kellékek és igények? A fürdőkhöz vezető jó közlekedési eszközök, utak, vasutak. - Tisztaság és rend. - Parkszerű berendezés: víz, gyep, lomb, virág, fövény, aszfalt - másodszor is tisztaság. - Kényelmes lakás, jó ágy, pontos szolgálat. - Jól berendezett étkezőtermek, kávébázak, jó konyha, s másodszor is jó szolgálat. Tiszta gyógyító kút és fürdőház, harmadszor is jó szolgálat. Kúrszalon, sétáló-, kirándulóhelyek, betanított vezetők, tarifázott bérkocsik. - Szállásszabályzat, tekintettel a felmondásra; a szállókban tarifa, fürdőknél szabályzat, mindez kifüggesztve. - Nappal szórakozhatás, éjjel néma csend. Semmi első, második, harmadik osztály, mint az amerikai vonatokon. Sorrend az érkezés. - Jó zene, olvasóterem, minél több hírlap, kölcsönkönyvtár. - S végre, a helyi és vidéki nép becsületessége. ”10 4 Kosa 1999,6. 5 Kosa 2006, 375-376. 6 ZePECZANER 2009. 7 Kosa 2009. 8 ZEPECZANER 2009.; KÓSA 1999, 81-89. 9 KÓSA 2009.; Általában a fürdők közlekedés-földrajzi adottságainak fontosságáról, valamint a fürdőhely, mint település infrastrukturális jellemzőiről ld. KÓSA 1999, 92-100, 128-154. 10 Hankó Vilmos, recenzált írás: Kőváry László, A lajtántúli fürdők szervezete és berendezése, tekintettel az erdélyi fürdők kívánalmaira, Kv., 1891., IN Erdély, 1892, 1., 45-46. Idézi: ZEPECZANER 2009. 146
