Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…Csik Somlyóra Praetoriális ház építendő…” Források a csíksomlyói Székház építésének (elő)történetéhez (1790–1825)
BICSOK ZOLTÁN fogdába, azok rátámadtak fogvatartóikra, megverték őket és elszöktek. A Főkormányszékhez küldött jelentés a következőkben láttatja a diszfunkció okát: „... bátorkodunk a Praetorium nem léte miatt fenn lévő tetemes és számtalan terheink ily megemlítése mellett az efféle történetek okát ugyanoda tulajdonítani, hogy az efféle gonosztévők a székező helyektől félre lévő tömlöcháztól kísérgettetvén, s sem ezen kísérgettetésre, sem pedig a tömlöc őrizésére elegendők nem lévén az hajdúk, annál inkább midőn ily móddal kétfelé való kötelességnek fogattatnak, sőt már annyira meg is unatkoztak ezen hajdúk a többszöri életek veszedelmeztetései félelmek miatt, hogy szolgálatjokot is lehagyni szándékoznak, amint ezek aránt magokot jelentették is... ”.2b Amint egy 1800-ban kelt széki jelentésből kiderül, a rabok biztonságos őrzésére az sem jelentett teljeskörű garanciát, ha az elítéltek már a Somlyói börtön falai közé kerültek. A rabok őrzése a porkoláb és a kisszámú hajdú feladata volt, akiket gyakran adóbehajtással is megbízott a szék. A tömlec, mely még a 18. század derekán épült - a már említett gr. Kálnoki Ferenc főkirálybíró jóvoltából, saját csíksomlyói birtoka szélén - a század végére már nem felelt meg a biztonsági elvárásoknak, így valódi megoldást csak a pretórium pincéjében kialakítandó széki börtön jelenthetett volna. „... Elpusztulván azon úrnak [gr. Kálnoki Ferencnek] más épületei, maradott ezen tömlec a falunak több részeitől keveset megszakadva, itten tartatván ezen széknek rabjai, ezek mostan haton voltak, és észre vévén az hajdúk kettejének a királyi adópénz béhajtására való künnlételeket, és azt is megértvén, hogy az harmadik is vízért volna, szomjúságokot jelentették a még honn, az őrizeten hagyatott egy porkolábnak és hajdúnak, midőn tehát ez az italnak való edényeket ki akarta volna venni, az ajtónak nyílásában leüttetett, az ajtó kinyittatott (és megszabadítván még a vízkérés előtt magokot a vasból) az hajdúk házában a porkolábot is ezen hajdúval együtt öszve rontották, és mind elszöktek az hajdúk fegyvereivel együtt. ”17 A két jelentés szövegezői egybehangzóan abban látnák a helyzet orvoslását, ha a Főkormányszék növelné a börtön őrzésére rendelt személyzet létszámát és elkülönítené a szükséges pénzalapot „egy alkalmatos Praetoriumnak” felépítésére, mint írják, csak akkor lenne elvárható a kirótt közfeladatok pontos és maradéktalan teljesítése. Az igazságszolgáltatás minél kisebbszámú központba való koncentrálása azonban nemcsak a fenti okok miatt lett volna indokolt, hanem azon gyakorlati megfontolásból is, hogy a peres eljárásokhoz szükséges iratok (oklevelek, széki protokollumok, guberniumi és királyi leiratok, a Királyi Táblával folytatott levelezés, a különböző családokat illető, letétbe helyezett oklevelek és kiváltságlevelek) őrzési helyükön, a széki levéltárakban minél könnyebben elérhetőek legyenek. Érdemes megjegyezni, hogy a Csíkszék területén keletkezett közigazgatási és bírósági iratokat a 18. század második felében (de bizonyára a korábbi időszakban is) két helyen őrizték - erre utalnak a Főkormányszékhez 1769-1770-ben felküldött jelentések, amelyek a széki iratanyagot és annak őrzési, illetve használati körülményeit ismertetik. Csíkszékből ekkor két jelentés íródott, amelyek külön tárgyalják a két Csík és Kászon, és külön Gyergyószék iratait. Eszerint Csíkszék levéltárában a legfontosabb darabok a peres ügyek jegyzőkönyvei (Felcsíkszéké a 18. század elejétől, Alcsíkszéké 1630-tól, Kászonszéké pedig 1650-től); megvannak a Főkormányszék rendeletéi a táblák felállításától kezdve, valamint a házi számvevőség könyvei; országgyűlési törvények csak az 1744. és 1752-1755. évekből vannak; a Gubernium rendeletéi és utasításai egybe vannak ugyan gyűjtve, de tárolóeszközök hiányában rendezetlenül őriztetnek. Gyergyószék levéltárában a jelentés szerint régi, eredeti és az egész nemzetet érintő iratok nincsenek; van egy terjedelmes törvénykezési jegyzőkönyv 1693-tól folytatólagosan, melyet a jegyző szorgalmasan vezet. A levéltár a jegyző gondozására van bízva, de a nagy ügyforgalom mellett, csekély 60 forint fizetésért kívánni sem lehet tőle, hogy a levéltári teendőket tisztességesen ellássa. Egy aljegyzői vagy írnoki állás rendszeresítését kérik tehát 50 forint fizetéssel. Minthogy pedig székházuk nincs, hanem 20 forintért bérelt házban működnek, mely nem alkalmas a levéltár elhelyezésére, annyi évi bér utalványozását kérik, 26 27 26 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXVI/37. irat, 1-2. lap. Ld. a Függelék 10. számú iratát. 27 ROLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, LXIV/33. irat, 1-2. lap. Ld. a Függelék 6. számú iratát. 120
