Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Régészet - Botár István: Középkori udvarházak Csíkban. I. Kutatási helyzetkép
vitte el, ugyanis a kommunista időszak termelőszövetkezeteinek istállóit kiváló érzékkel telepítették régészeti lelőhelyekre, ez esetben a korábbi nemesi udvarházak telkeire. Hatalmas istállók és a mélyített sillók pusztították el (takarják?) a csíkszenttamási Lázár, a csíkszentsimoni udvarházakat is. Az a néhány emlék, amely talán túlélte a századokat és átépítve ugyan, de áll, nem volt eddig megkutatva (Csicsó Lázár (Petki)-kúria, Zsögöd Mikó-kúria). ___________KÖZÉPKORI UDVARHÁZAK CSÍKBANI. KUTATÁSI HELYZETKÉP Árpád-kor Az udvarházak kezdeteit illetően egyelőre sötétben tapogatózik a kutatás. Az eddig megkutatott későközépkori udvarházak esetében (ezekről később részletesebben) sehol nem került elő olyan épületrész, amely összefüggésbe hozható lenne egy Árpád-kori rangosabb lakóházzal. A források hallgatása és a régészeti adatok hiány ellenére mégis teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy az Árpád-korban volt helyi elit, és e vezetőréteg lakóhelyei nagy valószínűséggel különböztek a közrendűek házaitól. Joggal merül fel a lehetőség, hogy ezeket a rangosabb lakhelyeket a korabeli várakban keressük. A csíki középkori várak (Csíkszentdomokos-Vársarka, Csíkrákos-Pogányvár, Csicsó, Zsögöd-Haromvár, Tusnád-Vártető) építtetői és tulajdonosai azonban aligha laktak magában a várakban. Ezek a várak ugyanis olyannyira messze esnek a középkori településektől, utaktól, illetve a művelhető területektől, illetve oly zord helyen találhatók, hogy aligha számolhatunk velük állandó lakhelyként.14 Jó néhányból, nyilván részben a kutatás hiánya miatt, teljesen hiányoznak a lakottságot igazolni hivatott régészeti leletek, másutt az előkerült ismeret- és leletanyag nem elégséges annak eldöntésére, hogy folyamatosan tartózkodtak-e a várakban. Ami bizonyosnak tűnik, hogy a várakat a 13. században már használták, de a következő század folyamán fel is hagyták őket. A várak urai tehát nagy valószínűséggel lent a falvakban éltek, és ide csak veszély esetén húzódtak fel. A váralja településeken számolni lehet tehát a várurak falusi lakóhelyeivel, de mindezidáig egyetlen ilyen emlék sem került elő.15 Valószínűnek tűnik az is, hogy a korabeli előkelők nem földbemélyített házakban laktak, hanem felszínre épített épületekben, így könnyen előfordulhat az is, hogy ezek nem is nagyon fognak megkerülni. Jó esetben az épületekhez tartozó melléképületek, istállók, vermek alapján talán valószínűsíteni lehet majd egy-egy ilyen objektum létét. Ilyen közvetett, de kézzelfogható leletekkel érvelhető nemesi (?) lakhely lappanghat Kotormányban, ahol 13. századi kijevi típusú ereklyetartó mellkereszt és nehéz fegyverzetű tulajdonosra utaló kard markolatgombja került elő egy kis telken (alább részletesen).16 14.század Csík közvetlen szomszédságában, a torjai enklávé területén 1324-ben már domus illetve curia néven említik az odatelepített ruténok, illetve a birtokosok lakhelyeit.17 Szintén domus-ként említi egy kortárs, 1342-es keltezéső oklevél a Mikók székelyek által Oltszemen feldúlt házait is, noha ez esetben is gyanítható, hogy nem átlagos falusias épületről volt szó.18 Az oklevelek nem említenek Csík területén nemesi birtokokat, de kevéssé valószínű, hogy ilyenek nálunk ne lettek volna a korszakban. Az első csíki adat éppen arra utal, hogy Csíkban is voltak ilyen, nem székely jog alá eső magánterületek. 1324-ben egy sajnos nem megnevezett, örökösök nélkül elhunyt személy birtokait szándékozott a király az Aporoknak akadályozni (possessiones Lokkazun uocatas), de a csíki székelyek a birtokbavételt a királyi felszólítás dacára is megakadályozták. Ez az oklevél azt is sejteti, hogy a korábbi társadalmi berendezkedés elitjének rétegét (pl. a várak tulajdonosait), birtokait éppen a csíki székelyek számolták fel. A korábbi 14 BENKŐ 1989, 74. 15 Benkő, Székely 2008, 35. 16 Botár 2011. 17 SzOkl I, 38-41., SzOkl VIII, 6-7. 18 SzOkl VIII, 18. 11
