Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Balás András: Viszontagságos évek Csíkban a 16. század végén. „Ördög” Balás Mihály vezette felkelés 1599-ben
VISZONTAGSÁGOS ÉVEK CSÍKBAN A 16. SZÁZAD VÉGÉN... Az események nyomán, a Székelyföldön tovább terjedt a felkelés a nemesség ellen, házakat dúlva és égetve.43 Az egész Székelyföldön nem volt olyan főemberi kúria, amit el nem rontottak, égettek, dúltak volna. A székelyek sok nemes embert, akik köztük voltak, levágták. A megfékezésükre épitett erősségeket ugyancsak tönkre tették, lerontották.44 Carillo Alfonz jezsuita atya, Báthori Zsigmond gyóntatója, már néhány hét múlva részletes beszámolót küldött a történtekről Aldobrandini Péter bíborosnak.45 A székely felkelők győzelmének okai A menekülő úri csapat láthatólag tájékozatlan volt. Nem hallottak a félrevert harangokról, nem értesültek a székely mozgalomról Felcsíkban és nem látták szükségesnek, hogy biztonságosabb utat válasszanak. így fordulhatot elő, hogy pontosan ebbe a végzetes irányba indult a menekülő fejedelmi csapat. Ha gondoltak is ezekre a kockázatokra, alaposan félreismerték és alábecsülték a csíki székelyek akkori hangulatát. A fejedelem végzetéért Lázár Farkast részben személyes felelősség is terheli. Több évtizedes erőszakoskodás és harácsolás révén, nemcsak sanyargatta környezetét, de a nemesség ellenségévé is tette a székelység jelentős részét. A vesztes sellenberki csata után a fejedelmi csapattal menekülve, Lázár Farkas nem ismerte fel, hogy saját jobbágyai, szolgái, és szomszédai fegyveres lázadó székelyek lettek Szenttamáson és a környező falvakban. így kerülhetett sor a fejedelem és kíséretének halálos bekerítésére Felesik térségében. Ezzel szemben kiemelendő Balás Mihály és a székely felkelők tájékozottsága és sokkal jobb hadi felderítése, különösen a fejedelmi-úri csapattal összehasonlításban. A felkelők pontosan értesültek az erdélyi fejedelem sellenberki csatavesztéséről. Időben tudták a menekülők útirányát is, mert még akadályok építésére is volt idejük. Amikor pedig a menekülő úri csapat megérkezett a felkelők túlerőben tudtak rájuk támadni a nekik legkedvezőbb helyen és időben. A székely szabadságjogok helyreállítása 1599-ben gyakorlatilag megszűnt a székely közembereket 1562 óta terhelő jobbágysors.46 A legközvetlenebb és legmélyebb hatás a székely népre ősi szabadságjogainak tartós helyreállítása volt további 175 évre, de azt már nem Mihály vajda és a bécsi udvar védőszárnyai alatt tudták biztosítani és megtartani, hanem a sors furcsa változásainak köszönhetően, éppen az addig gyűlölt Báthoriak részéről jött és elfogadott kibékülés révén. Ellentétben a korábbi székely mozgalmak véres és kegyetlen elfojtásával, a főúri válasz ezúttal feltűnően szerény volt. Az 1599-es székely felkelés vezetőinek széleskörű letartóztatásáról, megcsonkításáról, felpiricskolásáról, karóba húzásáról vagy más könyörtelen, sőt akár legenyhébb megbüntetéséről ezúttal nincs semmiféle krónika. Nemesi csapatok sem vonultak be rendet tenni a Székelyföldön. Kiadtak ugyan egy új határozatot a főúri vagyonok helyreállításáról a lécfalvi országgyűlésen 1600 októberében, de ez sem bizonyult nagyon hatásosnak. A vajda veresége és halála után, az újraválasztott erdélyi fejedelem is hathatós szabadságlevelet adott a székelyeknek Déván 1601. december 31-én. Ebben azt írta, hogy székelyek a fegyverviselésre alkalmasabbak, mint a jobbágyságra, s azt, hogy megmutatták, lelkűkben még él a hun erő és dicsőség (robur, decusque 43 HurmuZAKI, IORGA 1903, 485. (1599. november 3-i jelentés). 44ILLÉSHÁZY 1863, 77. 45 „A bíboros úr száz lovaggal a székely földre (Siculia) menekült és ott a székelyek megtámadták. A veszteség 97 volt és csak hárman maradtak meg. Egy pásztorkunyhóhoz mentek, ahol botokkal és más fegyverekkel leütötték.” (CARILLO 1906, 344., 1599. december 3-i jelentés). 46 BALÁS 1979, II, 114. A szerző megjegyzése: a fejedelmek által időközben a nemeseknek eladományozott közszékelyek továbbra is feudális függőségben maradtak. 109
