Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Fülöp Hajnalka: A háziipari szőnyegszövés története Csíkban
A HÁZIIPARI SZŐNYEGSZÖVÉS TÖRTÉNETE CSÍKBAN majd megint beléptek a szövetkezetbe. Ha nagyobb megrendelést kapott a szövetkezet, nőtt, ha kevesebbet kapott, csökkent a létszám. Az 1967-ben megalakuló Hargita Művészete Kisipari Szövetkezet53 átvett az Olt Szövetkezet korábbi részlegei közül néhányat és tovább bővült. Akkor alakult a nagy létszámú munkást foglalkoztató kerámiarészleg Csíkszeredában és Dánfalván, hímző részlegek sora a csíki falvakban stb. A szövetkezet iparművészt alkalmazott, aki a hagyományos festékes motívumok alapján, azok újraértelmezésével tervezte a szőnyegszövőknek kiadott mintákat.53 54 A kor igényeinek megfelelő, városi lakásokban is használható szőnyegeket, piacképes termékeket állítottak elő. A bedolgozók a mintákat, a pamutcérnát, a megfont, festett gyapjút a részlegvezetőtől vették át, a kész munkát neki adták át, és teljesítmény alapján kaptak fizetést. A szövetkezetben készült szőnyegeken a korábbi festékesek hagyományos motívumkincse többé-kevésbé megmaradt, a kompozíció azonban átalakult.55 Elsősorban azok a motívumok „vesztek el”, amelyek szövése idő- és energiaigényes volt, nagyobb szaktudást igényelt, ezért nem volt kifizetődő. Ebben az időszakban valósult meg a 70 évvel korábban megfogalmazott javaslat, amely szerint szövetkezet útján lehetne hatékonyan szervezni a háziipari termelést és a termékek forgalmazását. Nagy Olga néprajzkutató Kasza Anna csíkszentkirályi szövőnő segítségével gyűjtötte össze azoknak az asszonyoknak a visszaemlékezéseit, akik a 20. század folyamán néhány alcsíki faluban festékest szőttek. Életkor szerinti megoszlásuk vegyes, vannak közöttük olyanok is, akik már 1920- ban szőttek.56 57 Az asszonyok vallomása azt a véleményt erősíti, hogy „a külső igény, a megrendelések, egy hagyománynak iparművészetté való alakulása csakis ott lehetséges, ahol erős és biztonságos, még élő a hagyomány. Ezt a feltevést látszanak igazolni az asszonyok emlékezései arról, hogy kitől, mikor és hol tanultak meg szőni. Mert a szövés [...] soha meg nem szakadt, élő hagyomány volt itt... ” A székelyföldi háziipari szövetkezetek életében 1957-től fontos szerepet játszott Bandi Dezső iparművész, aki Marosvásárhelyen a Magyar Autonóm Tartomány Népi Alkotások Házának népművészeti módszertani szakirányítója volt 1974-ig,37 majd a Kisipari Szövetkezetek Maros megyei Szövetségének modelltervezője.58 A népművészet megújítását tűzte ki célul, fáradhatatlanul járta a falvakat, díszítőmotívumokat gyűjtött, elsősorban a helyben fejleszthető népművészeti hagyatékot tanulmányozta. Sokféle mesterséget tanított, többek között szövést is. Folyamatosan kísérletezett anyagokkal, technikákkal. Elképzelései szerint a népművészet továbbélésének és megújulásának egyetlen járható útja, ha a képzőművészet a naiv művészet felé közelít. A szövést elsősorban faliképek, úgynevezett alakos szőnyegek készítésének irányába kívánta fejleszteni. Arra ösztönözte a szövőket, hogy a népéletből vett jeleneteket, balladai eseményeket ábrázoljanak 53 Cooperativa „Arta Harghitei”. Az Olt Szövetkezet magmaradt a szabókat, cipészeket, szűcsöket egyesítő intézményként városi székhellyel és műhelyekkel. 54 Például Bódis Erzsébet textilművész Csíkszeredában, az Olt Szövetkezetben kezdte pályafutását, a HMKSz textiltervezője Benkő Éva volt. 55 Például a korábban népszerű, nagyon elterjedt „asztalfedél” típusú festékest egyáltalán nem szőtték, a nagycsillagos, a szarufás, a kicsirózsás átalakítva jelent meg a szőnyegeken. SZENTIMREI 1958, 17; LaCKNER 1994, 37. 56 NAGY O. 1997, 17. A kötetből nem derül ki, hogy Kasza Anna mikor gyűjtötte a szövőnők visszaemlékezéseit, sem az, hogy Nagy Olga mikor zárta le a kéziratot. Egyetlen eligazítás Gazda Klára levelének dátuma, 1989, de nem tudjuk, hogy a kötet elkészülte után vagy szerkesztés közben írta. így a nevek mellett álló, életkorra vonatkozó adatok nem jelentenek biztos támpontot. A Kasza Anna által felkeresett szövőnők elsősorban saját személyes ismerősei voltak, nem kereste fel az összes szövőt, aki Alcsíkon több-kevesebb ideig szövetkezeti bedolgozó volt. 33 asszony közül 19 hivatásos, vagyis megrendelésre szőtt, 14 csak a családja részére dolgozott. Az asszonyok vászonféléket és festékest egyaránt szőttek. 57 1968, a megyésítés után a Maros megyei Népi Alkotások Háza volt az intézmény jogutóda. 58 Gáspár 2000,9 323
