Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Fülöp Hajnalka: A háziipari szőnyegszövés története Csíkban
A HÁZIIPARI SZŐNYEGSZÖVÉS TÖRTÉNETE CSÍKBAN1 2 Fülöp Hajnalka A festékes néven ismert gyapjúszőnyegnek többféle megnevezése ismert, amelyek egyrészt színes, festett mivoltára, másrészt készítésének technikájára, illetve a készítő népcsoportra utalnak: burjánnal festett festékes, burjános, rakottas, aggatott, székely szőnyeg, székely rakottas} Ez a szőnyegtípus évszázadokon át nemcsak a kelengye legértékesebb lakástextíliája, de a házak tisztaszobájának és a templomoknak is egyik megbecsült dísztárgya volt.3 A szőnyegeket asztalra, ágyra terítve, illetve falvédőként, falikárpitként használták, később, a 20. század második felétől padlóra is terítették. A festékes a vászonszövéshez használt egyszerű szerkezetű keskeny szövőszéken készült, láncfonala kendercérna, a vetülék vékonyra sodort, festett gyapjú. A szőnyeget kilimtechnikával szőtték, mindkét oldala egyforma. Tipikus díszítő elemei a szövés technikájából, a kilimtechnika jellemző kötésmódjából adódnak. Viski Károly szerint a festékesek egyszerűsége a székelység nehezebb életkörülményeire, a takarékosságra vezethető vissza.4 A festékes két szélből középen összevarrt szőnyeg, a díszítő motívumok a két szélen szimmetrikusan helyezkednek el, közepén, az összevarrásnál pontosan illeszkednek. Majdnem mindegyik festékesen előfordulnak apró „hibák”: ha a szövő figyelme elkalandozott, némelyik motívum két különböző szélen megszőtt részei nem pontosan egyforma méretűek; ha szövés közben elfogyott a festett fonal, nem mindig sikerült azonos árnyalatúval pótolni. A szőnyegek mérete általában hasonló, hosszuk 180-220 cm, szélességük 140-160 cm körüli. Előfordulnak ennél kisebb festékesek is - átlagosan 110-130x135 cm-esek -, amelyeket általában asztalra terítve használtak. A festékesek alapszíne rozsdabarna, vörösesbarna, amelyen a sötétkék, okker és fehér geometrikus motívumok határozottan elkülönülnek, szépen érvényesülnek.5 A festékesek szövéséhez felhasznált gyapjúfonalat „burjánnal”, vagyis a falu határában, a kertben termő növények különböző részeinek főzetével festették meg.6 A 19. század közepén a növényi festékanyagok ismerete általános volt, majd a kereskedelmi forgalomban megjelenő szintetikus festékek terjedtek el. Az új festési lehetőség az ízlésbeli változást is magával hozta: a korábbi, visszafogott színek mellé egyre több élénk szín került, megjelent a piros, az élénksárga, a narancs, a rózsaszín és a lila több változata. Ugyanakkor a kézimunka mintalapokon terjesztett szabadrajzú virágminták, a városi polgári lakásokban használt szőnyegek és más lakástextíliák divatja is hatott a festékes szövésére: 1 A tanulmány a Nők, szőnyegek, háziipar című kiállítási katalógusban megjelenő A székely festékes szőnyeg és a csíki háziipar története című írás rövidített, átdolgozott változata. 2 Farkas 1997,15. 3 Levéltári forrásokra hivatkozva bővebben írt erről Szabó T. Attila (1956), Szentimrei Judit (1958), U. Kerékgyártó Adrien (1981-1984), Farkas Irén (1997), Szőcsné Gazda Enikő (2006, 2009). 4 VlSKI 1928. A Néprajzi Múzeum székely szőnyeg gyűjteményéről kiadott első színes képes kiadávány. 5 Szentimrei 1958,13. 6 A festőnövények ismeretével, használatával kapcsolatban bővebben lásd Miklóssy V. Vilmos (1978), Lőrinczi Etelka (1980, 1993), Csókos Varga Györgyi (2008) írásait. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve VIII. (2012), p. 315-332 315
