Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Fülöp Hajnalka: A háziipari szőnyegszövés története Csíkban
különböző viráginda és leveles rózsa motívum szövésével is próbálkoztak. A virágmintás festékesek az 1930-as évektől jelentek meg a falusi leányok kelengyéjében. FÜLÖP HAJNALKA____________________________________________________ A Csíkszeredái szövő tanműhely története A szövés, ezen belül a szőnyegszövés állami támogatása a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött, a háziipari fejlesztések egyik kiemelkedően támogatott területe volt. Az 1873-as bécsi világkiállítást követően rendezett országos, regionális és helyi kiállításokon egyre gyakrabban jelentek meg a paraszti háztartásokban szőtt gyapjúszőnyegek. Minisztériumi ösztönzésre a regionális iparkamarák, a helyi iparegyesületek, háziipari egyletek szövészeti iskolákat, tanfolyamokat szerveztek, amelyekkel az adott régióban élő nők képzését és megélhetését kívánták biztosítani. Az 1870-es évek elején Csíkszeredában a vármegye állított szövészeti iskolát. A végzett növendékeknek szövőszéket ajándékoztak, de a várt eredmény, vagyis a helyi „szövészeti ipar” fellendülése nem következett be.7 A következő tanműhely az 1880-ban alapított Csíkmegyei Polgári Leányiskola mellett, annak vezetése és felügyelete alatt működött, 1882 és 1887 között. Az iskola első igazgatónője, özv. Lakatos Jánosné Pintye Karolina hozzáértő és odaadó támogatója volt a háziipari mozgalomnak és a szövés oktatásának.8 A szövőműhely létrehozása Binder Lajos ipari felügyelő segítségével történt, aki a minisztérium megbízásából több szövőműhely alapítását segítette és tanfolyamokat szervezett az ország különböző vidékein. 1882 júniusában Binder Lajos levelében arról értesítette a minisztériumot, hogy Csíkmegye törvényhatósága hajlandó a szövőtanműhely működésének feltételeit biztosítani, vagyis ingyen adna helyiséget a leányiskola épületében, a fűtést, világítást fedezné, a növendékeknek havi 8 frt ösztöndíjat biztosítana a nevelési alapból, a szövőket ellátná fonallal. A tanfolyam oktatójának viszont nem tud megfelelő szállást biztosítani. A törvényhatóság elképzelései szerint minden Csík megyei faluból egy-egy leányt tanítanának szőni, vagyis 66 növendéket vártak, akik három csoportban, fél éves tanfolyamokon sajátítanák el a szövést, és hazatérve saját falujukban terjesztenék a városban tanultakat. Húsz szövőszékkel kezdené meg működését a műhely, és mivel a létszám elég nagy, az oktatáshoz szükséges öt segédoktatót a sepsiszentgyörgyi Első Székely Szövőgyár növendékei közül hívnák meg, havi fizetést és ellátást biztosítva részükre.9 A szövőtanfolyamok a tervezett fél éves időtartamnál tovább tartottak, kilenc-tíz hónapig, a növendékek tavasszal nyilvános záróvizsgát tettek. A legeredményesebbek szövőszéket kaptak otthoni használatra, és pénzjutalomban részesültek a megyei hatóság és a pártoló közönség részéről. Munkáikból, akárcsak a polgári leányiskola tanulóinak kézimunkáiból, vásárral egybekötött kiállítást rendeztek, ahol a legjobban sikerült tárgyakat visszatartották, hogy a kolozsvári munkakiállításon és vásáron mutassák be. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jelentésében az áll, hogy az özv. Lakatos Jánosné által három éve irányított tanfolyam résztvevői „régi festékes csíki szőnyegek készítésmódjának felújítására” vállalkoztak, az 1882-es országos kiállításon „a csíkmegyei szőnyegek legolcsóbb voltuknál és ízlésteljes szín- és mintaösszeállításuknál fogva a legnagyobb előkelőségek által kerestettek; azonkívül stylszerű kivitelük folytán számos darab vásároltatott meg a külföldi iparművészeti múzeumok részére. Csíkmegyében egy már kihalt iparágat kellett újból életre támasztani, mely körülmény nem csekély 7 VlTOS 2003, 297. 8 Lakatos Jánosné tagja volt az 1881. évi országos nőipari kiállítás választmányának, a csíki háziipari munkákat maga válogatta, szállította, a kiállításon felügyelte, majd a vásár végén megmaradt tárgyakat hazaszállította. (ROL HLVT, F 179, özv. Lakatos Jánosné levele a főispánhoz, 1882. jan. 24.). Lakatos Jánosné szerepéről a polgári leányiskola történetében lásd FerenCZI 1995. 9 A tanfolytam tárgyi költsége Binder számításai szerint 143 frt 50 kr, az oktató éves fizetése 650 frt lenne. MÓL 1882-9-24736. 316
