Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Természettudományok - Pásztohy Zoltán: A lövéte-homoródalmási „eltemetett hegyek” kérdése
A LÖVÉTE-HOMORÓDALMÁSI „ELTEMETETT HEGYEK” KÉRDÉSE Pásztohy Zoltán Bevezető Az eltemetett hegyek az Erdélyi-medence délkeleti szegélyén, Lövéte-Homoródalmás- Homoródkeményfalva határában, a Kis- és a Nagy-Homoród közötti vízválasztó gerincen, a lövétei Domokos-hegy és a homoródalmási Várhegy-Mészbükk közötti területen alkultak ki. Tulajdonképpen fiatal harmadidőszaki üledékösszlettel betakart középkori rögök. Az eltemetett hegyek keletkezése és kialakulása több megoldatlan kérdést vet fel. Előzmények Eltemetett rögökre utaló jeleket már a 18. században is találtak. A homoródkeményfalvi Alsó- és Felsőmészpatakban található alsó krétakori és eocén nummuliteszes, hatalmas, olykor 4-5 m átmérőjű mészkőtuskókat már Herbich Ferencz,1 Pálffy Mór2 és Koch Antal3 is említi. Koch Antal szerint4 a medence keleti szegélyén „nummulittartalmú rétegek sehol sem bukkannak a felületre (...) hogy azonban a neogén takaró alatt jelen vannak, onnan következtethető, hogy Lövéte mellett másodlagos fekvőhelyen tömött sárgás mészkőtuskók lelhetők, amelyek tömve vannak nummulitekkel. Ezek valószínűleg az itt hatalmasan kifejlett konglomeráthól erednek, melyet a kősótelep kisér”. Később Bányai János,5 Szádeczlyy Kardoss Gyula6 és Bartkó Lajos7 foglalkozik az a területen található nagyméretű, a Domokos-hegy két oldalán található, olykor több méter átmérőjű mészkőtömbökkel, valamint a Homoródalmásnál a felszínre bukkanó hatalmas alsó-krétakori rögökkel. Az eltakart rögöket Szádeczky Kardoss Gyula „Keleterdélyi elrejtett hegyeknek”8 vagy „eltemetett hegyeknek”9 nevezte. Szádeczky10 a Hargita vonulat nyugati oldalán a harmadkori konglomerátumokban „hegyroncs maradékot” talál, amelyek Homoródalmáson és Keményfalván „kőfejtésre szolgáló apró másodkori mészkőszirtekkel állnak kapcsolatban”. Ezek „apróbb szigetek alakjában máig az Erdélyi-medence tengeri életében is a felszínen voltak”. 1 Herbich 1878. 2 Pálffy 1889. 1 Koch 1900. 4 Koch 1894,1900. 5 Bányai 1922. 6 Szádeczky Kardoss 1927,1930. 7 Bartkó 1950. 8 Szádeczky Kardoss 1927. 9 Szádeczky Kardoss 1930. 10 Szádeczky Kardoss 1929. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve VIII. (2012), p. 397-408 397
