Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Salló Szilárd: Egy csíkmadarasi család lakáskörülményei, lakásuk tárgyi ellátottságának tükrében
SALLÓ SZILÁRD Szarvas Zsuzsa az 1980-as években Szeremle községben végzett terepmunkája azt szemlélteti, hogy a fiatal házasok legnagyobb része a szülői házhoz költözött, nem alapított önálló gazdaságot, háztartást, hanem valamelyik szülővel együtt folytatta életét.2 *“ Tankó Gyula a gyimesi példákkal hangsúlyozza, hogy a családi házat rendszerint a legkisebb fiú örökölte, a többi fiúgyermek készpénzben részesült vagy máshol kapott területet, ahová építkezhetett. A házasságkötés idején Váncsa Imre fakitermeléssel, majd később juhászattal foglalkozva kisebb tőkére tett szert, amelyből feleségével közösen elkezdték a lakás felújítását, korszerűsítését. Korábban a lakásban két nagyobb és egy kisebb méretű szoba, illetve egy konyha volt. A nagyobb szobákat a fiúgyermekek és azoknak feleségeik használták, a kisebb szobában pedig a fiúk édesanyja lakott. A konyhát mindannyian közösen használták. Miután a testvérek rendre elköltöztek a szülői háztól, és lehetőség adódott a lakás beosztásának alakítására, Váncsa Imre és felesége a helyiségek egy részének más funkciót adott. A szobák funkcióinak megváltoztatása költséggel járt, ugyanis az út fele néző lakószobát padlócsempével látták el, és azt csakhamar konyhává alakították, a korábbi, ennél sokkal kisebb helyiségben levő konyhát pedig két részre osztották és kamrát, illetve fürdőszobát hozta létre. Korábbi lakófunkciókat ellátó helyiség kamrává alakítására a szakirodalomban is találunk példát, Fél Edit-Hofer Tamás szerzőpáros írja, hogy Átány községben olyan „kétvégű” házakban, ahol korábban két testvér lakott, miután az egyik családot alapított és elköltözött a szülői háztól a házban maradó személy kamrává alakította a korábbi lakóhelyiséget.“4 * Váncsa Imre és családja előszobájának megmaradt a funkciója, azonban a konyhához hasonlóan azt is korszerűsítették, csempével burkolták. Azt a lakószobát, amelyet korábban a nagyobb fiúgyermek birtokolt, bebútorozták és kétfunkciós helyiséggé, nappali-hálószobává alakították. Az egyedüli korábbi állapotában maradt lakóhelyiség az édesanya, Váncsa Rebeka szobája volt, amely mind a mai napig megőrizte korábbi formáját. A felújítások nem egyszerre történtek, ugyanis pénz hiányában Váncsa Imre és felesége csak apránként tudta megvásárolni a felújításhoz szükséges alapanyagokat, illetve a berendezés részét képező bútorokat, tárgyakat. Előbb a nyílászárók, ajtók és ablakok cseréjét végezték el, azt követte az új konyha kialakítása. A konyha terének megtervezése Váncsa Éva ötlete volt, ehhez a mintát sógora családjának újonnan épült konyhakialakítása szolgáltatta. Bjarne Rogan írja, hogy az emberek szándékosan és öntudatlanul is megjelenítik saját ízlésüket és esztétikai értékeiket, ezzel jelezve azt, hogy mely személyekkel azonosulnak, azonban sok személyes tulajdon nem a tárgyakat birtoklók társadalmi státusát tükrözi, hanem azon túlmutatva egyéb értékeket láttat.“6 Simányi Léna a fogyasztói társadalom elméletéről írva kitér az ízlés kérdéskörére. Az emberek közötti ízlésbeli különbségeket az osztályhelyzetből adódó objektív különbségekből eredezteti, ennek ellenére az emberek ezeket mégis úgy észlelik, mintha azok belső, szabadon alakítható tulajdonságok lennének.“6 S. Nagy Katalin szerint a lakás arculatának kialakításában leggyakrabban a lakókkal azonos helyzetű, világnézetű és életvezetésű csoportoknak van meghatározó szerepe. Ezt látjuk a Váncsa család esetében is, akik nem náluk magasabb státussal rendelkező egyén vagy család lakásbelsőjéből merítettek ihletet, hanem a hasonló anyagi helyzetben lévő, velük rokonságban álló családtól. 22 Szarvas 1983, 301. 23 Tankó 1995,130. 24 Fél, Hofer 1997, 388. 25 Rogan 2004,60. 26 Simányi 2005,170. 27 S. Nagy 1997,51. 336
