Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Farkas Irén: A csíki főkötő vagy csepesz
A CSÍKI FŐKÖTŐ VAGY CSEPESZ Farkas Irén A főkötő a magyar női viselet darabja, az asszonyi státusz jelképe, melyet a nő lakodalma éjjelétől, a párta, illetve a menyasszonyi koszorú levétele s asszonnyá való felkontyolása után viselt élete végéig, halálakor is azzal temették el. A kontyviseletnek és a főkötőnek ugyanolyan szerepe volt, mint a férfiak kalapjának, a házasság szimbóluma volt: az emberi élet fontos stádiumának, a népi társadalomban betöltött szerepének szimbóluma. Viselete mind a főúri, mind a népviseletben általános, Európaszerte a nők bekötött fejükkel ismerték el férjes voltukat, a férjüknek való alárendeltséget.1 Ez nemcsak a státusz jelzése volt, de kötelező viseletdarab is, amit este legutoljára vettek le, és reggel ezt tették fel elsőnek. A hajadonfőit való mutatkozás egy asszonynak megszégyenülést, erkölcstelenséget jelentett. Nálunk a főkötő használata mégsem lett kizárólagos, csak a keszkenő, kendő, lepel és fátyol mellett kapott használati szerepet.2 A magyarság letelepedése után, a századok folyamán, az európai kultúrába való beilleszkedés során, a főúri körök viselet divatjának, valamint a korstílusok hatására, a főkötő is, mint a női viselet eleme, számtalan változaton ment át. A nyugati divat erőteljesen érvényesül a főnemesi-, nemesi rétegek viseletében, ahonnan az újítások, a változások a népviseletbe is átvándoroltak.3 Történeti rétegei, típusai A főkötőnek az idők folyamán különböző formája alakult ki Erdélyben is, akárcsak Magyarországon, és nagy tájegységekként változatos formáit találjuk meg. Történeti fejlődését a szakirodalom részletesen leírja,4 azt is hogyan alakult a női népviselet eme darabja a századok folyamán. Fő elemeiben minden tájegységben azonos, de kisebb-nagyobb, a szabás- és díszítőelemben való eltérés, sok helyi jellegű, helyi ízlést kielégítő főkötő változatokat eredményezett. Elnevezése főkötő, fűkötő, Székelyföldön, a köznyelvben neve csepesz.5 A szláv eredetű szó korán megmagyarosodott a székely köznyelvben,6 székely tájszóként ismert, s magyar közvetítéssel került a román népnyelvbe, a népi elnevezésbe (erdélyi románokéba).7 Erdély ismertebb népviseleteiben, mint a kalotaszegi, a torockói, a hétfalusi csángó, díszesebb a főkötő. A Fekete-Körös völgyi „tarajos” főkötőkhöz hasonlítva a székelyföldi csepesz egyszerűbb (bár hasonlóképpen nevezték), Udvarhelyszéken „tornyos” főkötőt említenek magyar főkötőként.8 1 Flórián 1997. 2 Flórián 1997. 3 Flórián 1997. 4 FLÓRIÁN 1997 (Magyar Néprajz IV). 5 FÉL, 1977. (Magyar Néprajzi Lexikon I. k.) 6 A XV. században már ismert, a Besztercei Szójegyzékben szerepel. 7 Dicţionar explicativ al limbii române (DEX): http://dexonline.ro 8 Cs. GERGELY Gizella (2008) a jegyfőkötőről, mint külön típusról beszél, a szokásos csepesz mellett. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve VIII. (2012), p. 297-314 297
