Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: Anton Koberger kiadói kötései a csíksomlyói ferencesek könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteményében
MUCKENHA UPT ERZSÉBET (gótikus szőlőinda és a rozetta) feltehetően polgári műhelyhez tartoznak és nem találhatók sem a Kyriss-táblázaton, sem a Schwenke-gyűjteményben. A valószínűleg ritkán használt bélyegzők hasonlóak Franz Staindorffer18 és Blumenstock II-nek19 nevezett nürnbergi világi műhelyek bélyegzőivel. Lehetséges, hogy ezek variánsai, utánmetszései. A restaurálás során a táblák belsejében talált két azonos makulatúralap gyűjteményünkben nyomdatörténeti kuriózumnak számít. Ezek Petrus Lombardus 12. századi párizsi teológus Sententiarum libri IV. című Nürnbergben ugyancsak Kobergernél 1491-ben kiadott művének nyomtatásakor, az Ee2 levél rektójának téves kilövése folyamán keletkeztek.20 így leszögezhetjük, hogy a kötés 1491 után készült.21 (3. kép) 2. - Ltsz. 6217. A fatáblás, vaknyomásos, barna bőrkötés elő- és háttáblája eltérő. Az előtáblán felül a mű tartalmára vonatkozó felirat olvasható: „Mariale. ” Alatta egy rozettás-indás görgető fut körbe.22 A középmezőt tulipános, gótikus rutainda lemez tölti ki,23 míg a háttáblán két átló bontja háromszögekre, amelyekbe egy-egy nagy szabad rozetta került.24 A gerincen három dupla borda van, és a bőrbevonat új. A veretek és a két kapocs hiányzik. Mérete: 293x200x82 mm. (2. kép, 1/b. tábla) Tartalma-. Bustis, Bernardinus de: Mariale. - Officium et missa Immaculatae Conceptionis beatae Mariae Virginis. Ed. Bernardinus de Bustis. - Strassburg: Martin Flach, 15. Aug. 1498. - 2°- HC* 4162; GW 5806; CIH 866; ISTC ib01335000; MUCKENHAUPT 1999, II. 33; SCHATZ, STOICA 2007, B-142. Bejegyzések: • Convfentus] Csikiensis 1664. (f.lr) • H II 20/630 (a Somlyói könyvtár jelzete, a Koberger-makulatúrán,T 51) Kevés 17. századi latin nyelvű széljegyzet. Nürnbergi polgári műhelyben készült kötés borítja Bernardinus de Bustis ferences szerzetes Mariale c. híres prédikációs művének 1498. évi strassburgi kiadású példányát. Kyriss a leggyakoribb és legjellemzőbb bélyegzőről (a rombuszba foglalt címeres sasról) Adler-nek nevezte el a világi műhelyet, és 1477-1514 közötti időszakra teszi működését. Egyesbélyegzői láthatók Hartmann Schedel 15. századi nürnbergi orvos, történetíró bibliotékájának könyvkötésein, ezért a Schwenke- gyűjteményben a Schedel-Meister nevet kapta.25 A vizsgált nagyszámú, e műhelyben készült kézirat és ősnyomtatvány kötéstáblái alapján Kyriss megállapítja, hogy egyetlen más nürnbergi könyvkötőnek sem volt ennyi bélyegzője. Kobergernek is dolgozott. Kyriss 86 különböző díszítőelemet tulajdonít ennek a műhelynek, ezek között 6 lemez és 3 görgető van.26 Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy csak a leggyakoribb bélyegzők ábráját közli, mert egy kötéstábla műhelyi 18 Kyriss 65, Tafel 133/3 és 133/7. 19 Kyriss 117, Tafel 235/2 és Tafel 235/3. 20 BMC II 433 (Pars 2). A restaurálás során az egyik lapot a könyv végére kötötték be, a másikat azóta az alsó és felső gerincbőrrel együtt a Múzeum töredék-gyűjteményében tárolják (T 48/b). (MUCKENHAUPT 2004, 154, 3. kép.) 21 KYRISS, Textband 20-23, Tafelband 1, 14, 19. (Augustinerkloster); SCHUNKE, RABENAU 1996, 197-198. (Augustiner). 22 ROZSONDAI 1978, 10, 3. 23 KYRISS 112, Tafel 226 (Adler); SCHUNKE 1979, 247/9 (Schedel-Meister). 24 Kyriss 112, Tafel 226/1; SCHUNKE 1979, 258/220. 25 Schunke, Rabenau 1996,205. 26 KYRISS, Textband 90-92, Tafelband 2, 21, 112. 238
