Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Medgyesy S. Norbert: Ismeretlen színi előadás Csíksomlyón az utolsó ítéletről – a Mundis REdargutus-dráma periochája és magyar nyelvű szakaszai (1742)
ISMERETLEN SZÍNI ELŐADÁS CSÍKSOMLYÓN AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL ... Androphilust. Andromisus 30 ezüstöt ígér a hajósnak Androphilusért, akit elfognak, megostoroznak, tövissel koronáznak, és a végén (Scena 13.) keresztre feszítenek. Az 1761. évi nagypénteki passiójáték ugyanezt a cselekménysort dolgozza fel azzal a különbséggel, hogy 8. scénájában égi port is előadat. Az Andro Pater ebben az allegóriában is a királyt jelenti, akinek egyetlen fia van: Androfilus, aki evilágra jőve megmenti az emberiséget.65 Az 1742-ben Csíksomlyón bemutatott két iskoladráma Jézus Krisztus szenvedéstörténetét, illetve az utolsó ítélet eseménysorát dolgozta fel. Az első előadás nagypénteken, a második bemutató pünkösd szombatján zajlott. Szöveg szerinti átvétel nem található tárgyalt drámáink textusában, szerzőjük is más személy, de az Andropater-allegória mindenképpen ebben az esztendőben került a csíki ferences tanárok figyelmének középpontjába. Mivel a végítélet-dráma esetében Potyó Bonaventura szerzői mivoltja bizonyos, Boros Márton passiójáték-szerzősége viszont csak feltételezés, amely az 1742. évi gimnáziumi tanárbeosztásából következik. A nagypénteki és a pünkösdi darabban az Andopater-allegória közös jelenléte felveti a gyanút: a nagypénteki passió játéknak is Potyó Bonaventura lehetett az írója és a rendezője. Az allegorikus módszer alkalmazása természetes volt a barokk iskolai színpadon.66 Az Andropater-Androphilus-megszemélyesítést minden bizonnyal más rendek előadásai alapján vitték színre Csíksomlyón. A jezsuiták Lőcsén 1735-ben mutattak be egy Clandestinum Spiritus adversus Daemonem, mundum et Carnem bellum in Androphilo című színjátékot, de erről a darabról többet sajnos nem tudunk.67 A piarista, minorita és a pálos iskolákban - drámacímeik tanúsága szerint - nem mutattak be Andropater-darabokat. A Congrégation de Notre Dame pozsonyi gimnáziumában 1756-ban előadtak egy Philantropus, oder Aller Menschen Freund című darabot, amely profán témájú: Philander lányának és Lisimonnak házasságáról szól.68 69 A protestáns hagyomány viszont éltet egy német nyelvű darabot Brassóból, 1671 január-február havából, melyről Johannes Stamm naplója így számol be: „Werden diese comedie agiert, als vom König Antropater und seinem Sohn Androphilo, auch dem Antropo.’369 A leírás alapján a színjáték szólhatna Ádámról is, de Varga Imre az antik és fiktív témájú történeti drámák közé sorolja.70 Eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy az Andropater-allegóriának az üdvösségtörténet nagy eseményeire való értelmezését a csíksomlyói ferencesek alkalmazták hazánkban először és egyben két alkalommal 1742-ben, majd 1761-ben. A későbbiekben több párhuzamot a korabeli drámaprogramok kutatása, és e periochák Clavis Personarum-részének alapos áttanulmányozása nyújthat. Összefoglalás Tanulmányunkban Potyó Bonaventura Mundus redargutus et ex parte Consolatus című, a Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtárában, kéziratban fennmaradt, latin nyelvű iskoladrámájának latin periocháját (drámaprogramját) és magyar nyelvű szövegrészleteit adjuk közre, nyomtatásban elsőként. A hét scénából, hat intermediumból és három Chorus-tételből álló előadást 1742. május 12-én, pünkösd szombatján láthatta a búcsús közönség. A darab latin nyelvű, amelyben - a Prologus szavaival élve: Magyar Nemzetünk kedvéért - négy alkalommal szólaltak meg anyanyelven a szereplők, ezzel magyarázva a színpadon bemutatott megrendítő eseményeket. E misztériumdráma témája az utolsó ítélet: Mundus a Lélekkel (Spiritussal) szemben a Test (Caro) mellett dönt, majd Mors hirtelen megjelenik és lekaszabolja az összes ott lévő emberrel együtt. A 65 Az 1761. évi passiójáték cselekményének bemutatása részletesen: Medgyesy 2009a, 249-250. 66 Csíksomlyó színi hagyományával párhuzamba hozható példákkal lásd: MEDGYESY 2009a, 251-254. 67 STAUD n. 1986, 451. 68 Kilián et al. 1992, 175. Nr. 250. 69 VARGA 1988. 87. Nr. E 130. Varga Imre címadása: „Der König Andropater und seine Söhne.” 70 Varga 1995, 81. 229
