Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Medgyesy S. Norbert: Ismeretlen színi előadás Csíksomlyón az utolsó ítéletről – a Mundis REdargutus-dráma periochája és magyar nyelvű szakaszai (1742)
MEDG YES Y S. NORBER T megholtakat az ókori görög (ezen belül a krétai) mitológiából vett igazságos Rhadamantus ítéli meg, melynek folytán négyen üdvözülnek, a többiek pokolra jutnak. A zárójelenetekből és az Argumentum magyarázatából megtudjuk: Rhadamantus jelenti Andropatert, a Biblia Atyaistenét, aki igazságos Bíróként ítéli meg az emberiséget. A darab Potyó Bonaventura egyéni invenciója. Az 1725-ös csíksomlyói végítélet-játékkal az 1742-ös darabban csak sejthető kővendég-(Don Juan)- toposz rokonítható. Az 1742-es utolsóítélet-játék egyik fő jelensége az Andropater-allegória, aki éppen az ugyanabban az esztendőben, 1742-ben előadott nagypénteki passiójátéknak is fő szereplője, és - az 1741-es passiójáték variánsaként - az 1761-ben bemutatott szenvedéstörténeti misztériumban is döntő szereplő. Eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy az Andropater- allegóriának az üdvösségtörténet nagy eseményeire való értelmezését a csíksomlyói ferencesek alkalmazták hazánkban először és egyben két alkalommal 1742-ben, majd 1761-ben. A későbbiekben több párhuzamot a korabeli drámaprogramok kutatása, és e periochák Clavis Personarum-részének alapos áttanulmányozása nyújthat. Az 1741-es pünkösdi előadást énekelt részek tették színesebbé, az angyalok ajkáról az utolsó ítélet harsonája szólt. Az utolsó ítélet és a pokol szörnyűségeinek ábrázolása dramatikus formában, többféle műfajban élt az elmúlt évszázadok műveltségében és lelkiségében. Az apokalipszis eseményét újszövetségi alapon (Jézus végítéletről szóló beszéde és az újszövetségi jelenések könyve szerint) mutatták be az iskoladrámák, a ponyvanyomtatványok, a nyomtatott és kéziratos énekeskönyvek egyaránt. A 17- 18. századi katolikus vidékek és elsősorban az obszerváns ferences és minorita környezetben élők apokalipszis-tudatát a Jézus által elmondott evangéliumi szavak határozták meg a jók és a gonoszok elkülönítéséről és a felebaráti szeretet gyakorlásáról. Ezt színezte ki a barokk kor transzcendens látásmódja, mely legtöbbször allegorikus figurák és meglehetősen naturalisztikus képek segítségével ábrázolta a menny és a pokol különbségeit, a két állapot áthidalhatatlanságát, az isteni ítélet súlyát, a kárhozat szörnyűségét, a józan emberi döntés és életmódjobbítás szükségességét. Csíksomlyó két utolsóítélet-játéka (1725, 1742) és Kanta Lázár-drámája (1778) ennek következtében a bűnbánat- tartás és a vezeklés fontosságára, mint a keresztény élet alapjára helyezte a hangsúlyt, mondván: ezek őszinte gyakorlásával elkerülhetők a színpadon és a népénekekben szemléltetett túlvilági gyötrelmek. Az utolsó ítélet vagy a tematikájában szorosan ide tartozó Lázár-játék jelenlegi tudomásunk szerint farsang idején vagy Űrnapján került színpadra. Csíksomlyón viszont a megtérésre intés példázatai között, nevelő célzattal elrettentésképpen a végítélet belefért a nagypénteki előadások sorába 1725-ben és a pünkösdi búcsú eseménysorába 1742-ben. Irodalom Actiones Comicae Actiones Tragicae Bálint 1998 Demeter 2011 Dicsérjétek az Urat 1993/2007 Actiones Comicae, Csíksomlyó, 1776-1780, Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára, A VI 8/5276. Actiones Tragicae, Csíksomlyó, 1776-1780, Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára, A VI 6/5274. Bálint Sándor, Ünnepi Kalendárium 1-3., Mandala Kiadó, Szeged. Demeter, Júlia, Drámaprogramok vallatása: allegorikus aspektus az iskolai színpadon, IN Egyed, Emese; Bartha, Katalin Ágnes; Tar, Gabriella Nóra (Ed.), (Drámajszövegek metamorfózisa. Kontextustörténetek. Metamorphosis of the (Dramafexts. Stories of Relation. I. kötet. Hagyománykezelés, imitációváltozatok - Traditions, Imitations. A 2009. június 4-7-i kolozsvári konferencia szerkesztett szövegei, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 30-43. Geréd, Vilmos; Gál, Alajos; Illyés, István; Dr. Marton, József (Ed.), Dicsérjétek az Urat. Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel, erdélyi változatokkal, Római Katolikus Érsekség, Gyulafehérvár. 230
