Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)

Történelem - Medgyesy S. Norbert: Ismeretlen színi előadás Csíksomlyón az utolsó ítéletről – a Mundis REdargutus-dráma periochája és magyar nyelvű szakaszai (1742)

MEDGYESYS. NORBERT

Jóra29 mennyen avagy balra, minden felé el bocsattya.

De azt néki jól fel adgya, ha jóban él, Mennyországra,

Ha pedig tér a’ gonoszra, holtakor jut Gehennára.

Ezzel Világ nem gondolván, ’s a’ Testnek bal uttyán járván,

Az halál Postáit hivan, parancsolya nékik mondván:

Mennyetek el, ’s mongyátok meg, Világ magát jobbicsa meg,

Másként kezemét érzik meg, mert magam ököt feddem meg.

Az Posták sebessen menvén, feddik a’ Világot30 intvén,

De mindenütt meg vettetvén, választ visznek viszá térvén.

Hatalmas Aszonynak Halál, intésed semmit nem használ,

A’ Világ < gonosz >31 vétkekben úszkál, s jövendőről semmit számlál.

Azt mondja, hogy jövendőre, semmi gondgya nincs lelkére,

Csak most élhessen kedvére s testi gyönyörűségére.

Ezen az halál haragra, indul nagy boszonkodásra,

Kezét veti kaszájára, ’s mégyen Világ határara.

Minden rendet egyben kaszál, senki előtte meg nem áll,

Valakiket előli talál, sok ezer egy halomban száll.

Eztet midőn végben viszi, az Itilő bírót inti,

Hogy tessék mát meg itilni, ’s sentetntiát rájok mondni.

Angyal trombitáját fújja, ’s halottakot elé hijja,

Mint éltek! Biró visgállya, sententiáját ki mongya.

Négyet küld csak Mennyországban, sok ezereket pokolban,

Mert kevessen eltek jóban, sok ezeren gonosságban.

Az Angyalok enek szóval, viszik jokot vigasaggal,

Az ördögök orditással húzzák bűnősőkőt ’s jajjal.

A meg holt Pásztor helyere, ujjat ültetünk végtére,

Mely inditt műnkőt őrömre és nagy, jó reménségekre.

Ez a’ Summája munkánknak és mai32 fáratságunknak,

Vehet Intést az magának, ki meg várja végét annak.

Közben, közben mulatságok lésznek és sok tréfaságok,

Ezen tudom, sokan kaptok, azért mind végig várjatok.33

A Geniusok a halál minden rendű és rangú embert utolérő könyörtelenségére figyelmeztetnek az alábbi énekkel a darab 4. jelenete előtt, miközben a megölt halandókat siratják. Verselése rendkívüli: a Genius gondolatának első sora felező hatosban olvasható, második sora pedig 8 +6-os lüktetésű:

Genij Cantant; peremptos deplorant:

[Genij]34

Sirattyuk esetét Emberi Nemzetnek,

Mert mindenek, a’ mint láttyuk, rendre őlettetnek.

29 A kicsivel jelölt sorkezdő betűket nagyítottuk.

J° Világok [értelem szerint javítva].

11 A gonosz szót áthúzta a másoló.

32 Máj [értelem szerint javítva],

33 POTYÓ 1742, 1.

34 A kézirat nem tünteti fel a szerepnevet, a rendezői utasítás szerint pótoltuk.

222