Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Botár István: A csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplom régészeti kutatása (2011–2012)
BOTÁR ISTVÁN Ez alapján szinte bizonyosnak vehetjük, hogy a tizedjegyzék Torkov/Tarkő helyneve mögött a Nagyboldogasszony plébániatemplom települését láthatjuk. Ennek Csík középkori település- történetére és helyneveire nézve is több fontos tanulsága van. Egyrészt azt jelzi, hogy a medence felső, északi felében is viszonylag közel álltak a plébániatemplomok, és alájuk tartozó települések. A Szabó-Jakab szerzőpáros ugyanis joggal figyelmeztetett arra, hogy Tarkő (Nagyboldogasszony) a tizedlistán csíki plébániás települések között az egyik legmagasabb összeggel szerepel, azaz már akkoriban jelentős és több település plébániája lehetett.34 Magyarán a karcfalvi korai periódus nem csak a templom építéstörténetének új eleme, de egyben a filiális települések Dánfalva, Madaras, Jenőfalva 14. századi létének közvetett bizonyítéka is egyben. Ugyanakkor a Tarkő - Nagyboldogasszony - Karcfalva névváltozat arra is figyelmeztet, hogy a templom védőszentje több esetben szoríthatta ki a települések korábbi nevét.35 A szakirodalomban már korábban jelezték, hogy a szentély jelenlegi boltozatának nyugati részén továbbinduló bordacsonkok vannak. Ezek nem egyeztethetők össze a jelenlegi diadalívvel, ami alapján még egy nyugati boltszakasszal számoltak, amit a keleti irányba megnövelt hajó miatt bontottak volna le. E feltevés helyességét, a 18. századvégi keleti bővítést szintén sikerült régésze- tileg igazolni, a mellékoltárok előtti szakaszokon ugyanis előkerült a középkori diadalív alapozása is, a gótikus szentély visszabontott, hozzáfutó alapozásával. Ez alapján a gótikus szentélynél korábbi hajó külső hossza 12 méter, külső szélessége közel 10 méter körüli lehetett. A gótikus szentély pedig nyugati irányban 3,7 méterrel volt hosszabb. (12. kép) Az újkori északi kápolna falából az elbontott szentélyrész boltozatának záróköve is előkerült. (13. kép) A hajó tehát a 18. század végéig sértetlenül állt, és csak kisebb beavatkozásokat- végeztek rajta. Néhány terrakotta bordatöredék alapján feltételezhető, hogy a 16. században a hajót beboltozták. (14. kép) Ez a boltozat valószínűleg a 18. századig állt, ugyanis a bordatöredékeken több rétegben megfigyelhetőek szürkéskék és fehér meszelésrétegek.36 Ehhez a boltozathoz köthető a déli oldalon a portikusz és a karzatfeljáró között álló, egyértelműen utólagos támpillér, illetve egy további alapja, amelyet a portikuszban azonosítottunk. A két támpillér közötti falszakasz belső oldalán megtaláltuk a befalazott déli kaput. (15. kép) Noha bizonyosnak vehetjük, hogy itt már a kezdetekkor is volt bejárat, erre utaló részlet nem került elő. A nyílás feletti teherhordó tölgygerendák dendrokronológiai vizsgálata során az derült ki, hogy az erősen sérült gerenda legkülső mérhető évgyűrűje 1401-ben alakult ki.37 Tekintetbe véve, hogy a mintavételkor sérültek a külső évgyűrűk, illetve hogy a mérhető mintán hiányzott a szíjács, a fa kivágása 1414 utánra tehető. Figyelembe kell azonban venni, hogy a keltezés egyetlen elem vizsgálatán alapul, illetve hogy a használt összehasonlító kronológiával mindössze 41 éves közös szakasza van, ami miatt a keltezés bizonytalan. Az így nyert adat összeegyeztethető az építéstörténeti adatokkal, ezért azt gondoljuk tehát, hogy a déli kapun a 15. század közepi (1444?) gótikus átépítéskor szintén dolgoztak, és ekkor került ide a vizsgált, 1414 utánra keltezhető tölgygerenda. A visszabontott nyugati hajófal külső oldalán a törmelék alatt jól kirajzolódott a forrásokból ismert nyugati harangtorony 1,5 m szélességű fala. (16. kép) A torony egyértelműen utólag épült neki a korábban már vakolt hajófalhoz. A torony belseje 4,3 x 4,3 méter, külső méretei 7,4x5,85 méter volt. Az alaprajzi szabálytalanság abból adódik, hogy ennek a toronynak az alsó szinten nem volt saját keleti fala, csak nekitámaszkodott a nyugati hajófalnak, míg a felső részen a keleti fal súlyát a hajófalra terhelhették rá. A torony nyugati sarkain keskeny (90 cm) támpillérek álltak. (1718. kép) A lábazati párkány, illetve a sarokarmírozás hiánya miatt gyanítható volt, hogy a torony 34 Szabó, Jakab 2001, 119-120,136-137. 35 Csík középkori helyneveiről és ezek településtörténeti tanulságairól BOTÁR 2008. 36 A 18. századi vizitációkban említik a hajó boltozatát is: 1761: „Ecclesia sub titulo Assumptionis B. M. Virginis imbricibus tecta, navis et sanctuarium sub fornice." 1765: „Ecclesia sub titulo Assumptionis B. M. Virginis, imbricibus tecta, tota sub fornice. ” Az adatokat Fehér Jánosnak köszönhetem. 37 Az elemzést Tóth Boglárka az OTKA K100983. számú kutatási pályázat keretében végezte. 14
