Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Botár István: A csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplom régészeti kutatása (2011–2012)
A CSÍKKAR CF AL VI NA G YBOLDOGASSZONY PLÉBÁNIA TEMPLOM... alakú idol is előkerült.18 Az évszám feloldásával a keltezést utóbb Orbán Balázs 1444-re javította, arra hivatkozva, hogy egyrészt akkoriban az arab számok még nem voltak ismertek, másrészt az epigráfiában járatlan lejegyzők a gótikus négyest olvashatták nyolcasnak.19 A szakirodalom az építkezésre vonatkozó adatokat mindeddig úgy értelmezte, hogy a 18. század végén a teljes középkori hajót lebontották. A templomról és felszereléseiről eddig a legrészletesebb ismertetést Vámszer Géza adta.20 Ezt követően számos további publikációban ismertették az épületet.21 Egy turistáknak szánt kis kiadványban szakszerű összefoglalás jelent meg a templomról, majd utóbb a kerítőfal stációképeiről is.22 A templom kezdeteit illetően kőfaragvány, falkép, vagy egyéb, gótikánál korábbi részlet hiányában keveset tudott a korábbi kutatás. így érthető, hogy a pápai tizedlista alapján felvetett Jenőfalva - Szent János téves azonosítást, illetve egy, a csíki listán nem is szereplő B.M. Virginis titulusú templom Karcfalvához való kötését leszámítva nem számoltak korábbi előzményekkel. Egyháztopográfiai megfontolások alapján magam vetettem fel, hogy a karcfalvi templom azonos lehet az 1333-1334. évi pápai tizedjegyzékben Torkov, Torkú néven összeírt településsel.23 A karcfalvi templom ma is egy kopasz sziklán, azaz régiesen tar kövön fekszik. Az archív fotókon jól látható, hogy a templomdomb még a közelmúltban is kopasz volt. Ugyanakkor nagyon kirívó lenne a korabeli templom- és faluhálózatban, ha a Csíkszenttamástól Csíkrákosig terjedő területen nem lenne Árpád-kori templom. Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, a forrás gondos olvasása maga kínálja a megoldást. A tizedszedők harmadik útjának listája 1334-ben - a sok átírás, másolás ellenére - valamilyen okból kifolyólag a bejárt települések sorrendjében maradt meg az összeírásban. Ebben pedig az szerepel, hogy valamelyik Gyergyó nevű települést követően, egy Tamás nevű pap tizedét szedték be, akinek a faluját nem említik. Ezt követi Csíkszenttamás, majd Tarkő, illetve Rákos. Magyarán azt feltételeztem, hogy a faluja nélkül említett Tamás lehet a szentdo- mokosi plébános, míg a Szenttamás és Rákos között összeírt Tarkő a Nagyboldogasszony plébániával azonos. A templomról Kosa Béla művészettörténésznek köszönhetően a közelmúltban szakszerű leírás vált elérhetővé az interneten is.24 Az épület viszonylagos ismertsége és a hozzáférhető irodalom felment a részletes ismertetéstől, az alábbiakban így csupán néhány kevésbé ismert részletre térünk ki. Egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a 18. századi források két toronyról beszélnek, és a templom így van feltűntetve az első katonai felmérésen is. Ezek egyike a ma is látható, a kerítőfalhoz csatlakozó keleti torony a bejárat felett, a másik a középkori hajó nyugati oldalán, a „szokott” helyen állt. (3. kép) A szentségtartófülke kapcsán már korábban említették, hogy az a szomszédos csíkszenttamási tabernákulum stílusában is közeli párhuzama van. Ez utóbbi a falu külterületén álló, ma Csonkatoronyként emlegetett lebontott középkori templomból került be a faluban álló újkori templomba. A szenttamási középkori plébániatemplom feltárása során olyan kőből faragott boltozati bordatöredék került elő, mely méreteiben és profiljában is azonos a karcfalvi bordákkal.25 18 FERENCZI 1943, 416-427. 19 Orbán 1869, 87. 20 VÁMSZER 1977, 240-245. A templomot tévesen azonosította a tizedjegyzék Szent Jánosával, ami a delnei templom titulusa. 21 Részletesebben GyÖNGYÖSSY ET AL. 1995, 90-95. 22 SZŐCS É.N. 287-300. 23 BOTÁR 2001, 123-125. Hasonlóképpen SZABÓ, JAKAB 2001, 20. A tizedlistához: MONVAT, 112, 116, 132, EO II, 412. Úgy tűnik, az újabb egyháztörténeti szakirodalom elfogadta javaslataimat, ld. HEGYI 2012, 106, 108-109. 24 http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=430 25 A faragványok azonossága a Tóth Boglárka által készített csíki középkori kőfaragványok katalógusának készítése közben derült ki (2003). 11