Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)

Régészet - Kelemen Imola: A Csíkszereda-Körösi Csoma Sándor utca középkori lelőhelyen előkerült állatcsontleletek archaeozoológiai vizsgálata

KELEMEN IMOLA

A juh- és kecskefélék a harmadik helyet foglalják el (17,09 %), a csontok közül kettőt tudtunk bizonyosan kecskének tulajdonítani. Az egyetlen egyed is kecske, adultus. A töredékek közepes „húsosságú” csontok, rágásnyomot pedig két maradványon (tibia, metatarsus) azonosítottunk.

A sertések kevéssel lemaradva a szarvasmarhákat követik, így a második helyet foglalják el (24,36 %), a töredékek alapján pedig 3 egyedet sikerült azonosítanunk: egy juvenilist, egy subadultust és egy adultust. A töredékek többsége ez esetben is B kateriájú húsminőséggel rendelkező csont, rágásnyomot pedig szintén 2 darabon (humerus, tibia) észleltünk.

A ló ebben az anyagban csupán egy csipőcsont (pelvis) maradvánnyal képviselteti magát, melyen azonban rágás- és vágásnyom is megfigyelhető. Ezzel szemben a kutya 3 töredéket számlál (humerus, tibia és egy izolált, alsó szemfog), melyek közül a tibián érdekes módon rágásnyomot azonosítottunk.

Az egyetlen macska humerus csupán annyi információval szolgál, hogy az állat, amelyből származik 8,5 hónapnál fiatalabb volt.3 Egy tyúk coracoid töredéke ez esetben is a háziszárnyasok tartására utalhat.

Bos taurus (szarvasmarha)

Ovis a. (juh) / Capra h. (kecske)

Sus scrofa (sertés)

Equus caballus (ló)

Canis familiaris (kutya)

Felis catus (macska)

Mandibula

2

3

1

Maxilla

1

Dens

2

3

1

Scapula

1

Humerus

1

1

1

1

Ulna

1

Metacarpus

4

Pelvis

3

1

Femur

1

Tibia

1

1

1

Fibula

1

Calcaneus

1

Metatarsus

2

1

Metapodium

1

Phalanx 1.

1

Összesen

18

9

6

1

3

1

5. táblázat. A Csíkszereda-Aorösi Csorna Sándor utca lelőhelyen feltárt 16. századi szemétgödörből származó állatcsontok vázrészek szerinti eloszlása

Analógiák

Székelyföldön - bár az utóbbi években kissé gyarapodtak - még mindig viszonylag ritkák a középkori lelőhelyeket érintő (főleg szisztematikus) régészeti ásatások, az ezek állatcsontanyagait feldolgozó tanulmányok pedig még annál is ritkábbak. Egy nemrég megjelent kötet4 megpróbálja

3 Habermehl 1975.

4 Benkő 2012.

110