Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Kelemen Imola: A Csíkszereda-Körösi Csoma Sándor utca középkori lelőhelyen előkerült állatcsontleletek archaeozoológiai vizsgálata
szakszerűen összegyűjteni az erre vonatkozó adatokat, melyek közül 3 lelőhely állatcsontanyaga hasonlítható a jelen oldalakon vizsgált leletegyütteshez: Székelykeresztúr-Szabadság tér 43. telke? Székelykeresztúr-Sz^Azúsúg tér 29. telke' és Marosvásárhely -ferences kolostor.5 6 7 8 Székelykeresztúr-Szabadság tér 43. telke lelőhelyen egy 14. századi kutat tártak fel, melyből 54 állatcsont került elő. Ezekből 44 szarvasmarhából származik, de kevés kecske-, sertés-, ló- és egy kutyacsont is előkerült. A becsült egyedek mind kifejlettek voltak. Az objektumok típusának eltérése miatt (kút - lakóház) nehéz összehasonlítani a Székelykeresztúr-áz^Azúsúg tér 43. telke lelőhelyről és a Csíkszereda -Körösi Csorna Sándor utca lelőhelyről származó leleteket, de a különböző háziállatfajok jelenléte, még ha nem is arányaiban, de hasonló. A Székelykeresztúr-Szabadság tér 29. telke lelőhelyen a 13. századtól a kora újkorig terjedő rétegeket tárt fel, melynek vizsgálata során a szerző arra a következtetésre jut, hogy „a 14. századtól a húsbeszerzés a szarvasmarha-, juh- és kecske-, valamint a sertéstartáson alapul”? Ezzel a megállapítással úgy tűnik a Csíkszereda -Körösi Csorna Sándor utca lelőhelyről származó állatcsontanyag is azonosulni tud, mint ahogyan a szarvasmarhacsontok vázrész szerinti egyenletes megoszlással is. A szerző szerint ez a jelenség az állatok helyben levágására, feldarabolására és elfogyasztására utalhat.9 A Marosvásárhely-/erences kolostor állatcsontanyaga nem szokványos összetételű, nagy számban vannak jelen sertés-, baromfi- és halcsontok, illetve az állatok többségét fiatal korban vágták le.10 _____________A CSÍKSZEREDA - KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR UTCA KÖZÉPKORI... Következtetések A Csíkszereda-Körösi Csorna Sándor utca lelőhelyen feltárt 14. századi lakóházból és a közelében azonosított 16. századi szemétgödörből begyűjtött összesen 494 állatcsonttöredék nagy része konyhahulladék, mely gyakran a házikedvencek (kutyák, macskák) elé került. A 14. századi lakóházból 246 faj és vázrész szerint azonosított töredék került elő. A darabszám és a minimális egyedszám átlaga szerint a fajok sorrendje a következő: szarvasmarha, sertés, juh- és kecskefélék, ló. Utánuk jócskán lemaradva következik a kutya, illetve megjelenik a macska, szarvas, őz és házityúk is. A szarvasmarhákat az egyedek korok szerinti eloszlása alapján úgy elsődleges, mint másodlagos termékeikért tartották, a sertéseket és a juhokat/kecskéket főleg az élelmezésben használták és húsukért fiatalon levágták. Egy méretre vágott bordadarab alapján még a sertés oldalas preferált méretét is megbecsülhetjük (kb. 7,5 cm). A lóhúst valószínűleg nem fogyasztották. A 14. századi lakóház körül a jelek szerint házikedvencek, kutyák, macskák is szaladgáltak, illetve - a kis számú tyúkcsont ellenére úgy gondoljuk - baromfit is szép számmal tartottak. A háziszárnyasok csontjainak kis száma talán a gyengébb felépítésüknek köszönhető, könnyebben lebomlanak, nem is beszélve a kutyák és macskák pusztításáról. A közösség életében valamilyen szerepet a vadászás is betölthetett, erre utal egy szarvas ujjperce és egy őz agancsa is. Az anyagban talált két megmunkált csont az állatok maradványainak eszközkészítésre való használatára enged következtetni. A 16. századi szemétgödörben jóval kevesebb töredéket tudtunk faj és vázrész szerint azonosítani, számszerint 39-et, így következtetéseket is csak óvatosan vonhatunk le. Fontosnak tartjuk azonban, hogy itt is megjelenik egy baromfi (házityúk) csont, illetve hogy a főbb emlősök sorrendje ez esetben is szarvasmarha, sertés, juh/kecske. Megmunkált csont a 16. századi szemétgödörből nem került elő. 5 GÁL 2012, 672-673. 6 GÁL 2012, 673-681. 7 GÁL 2012, 690; BartOSIEWICZ 1982-1983; 1997. 8 GÁL 2012,674. 9 GÁL 2012,675. 10 GÁL 2012,690. 111
