Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Figyelő - Kelemen Imola: Beszámoló az angliai Sheffieldben tartott Zooarchaeológiai Rövid Kurzusról (2011. április 13–15.)
KELEMEN IMOLA testfelépítésben, testméretben, színben, a párzási időszakban az udvarlás vagy a párharcok során felhasználható dísztollakban, szarvakban stb. Természetesen az archaeozoológust leginkább a csontokon is megfigyelhető eltérések érdeklik. Ilyenek lehetnek egyes elemek megléte vagy hiánya (szemfogak például leginkább hímnemű lóegyedeknél találhatóak, vagy egyes fajoknál általában csak a hím példányoknak van szarva vagy agancsa stb.), de az eltérés lehet méretbeli is (például a kan disznó szemfogának mérete jóval nagyobb a nőstényénél). Ugyanakkor, az emlősök többsége esetében a hímnemű egyedek nagyobb termetűek nőnemű társaiknál. A nemek közötti méretbeli különbségeket a csonttöredékek biometriai adatainak levételével azonosíthatjuk, de egyes esetekben ezáltal csontmorfológiailag nagyon hasonló fajokat is megkülönböztethetünk. Ugyanakkor a biometria által tetten érhetünk környezeti, klimatikus változásokat, amelyek befolyásolták az egyes fajok testméreteit, és nem utolsó sorban a háziasítás folyamatának vizsgálatában is segítségünkre van, hiszen általában a háziállatok vad változatai azoknál jóval nagyobb termetűek. A hímneműek kasztrálása azonban általában megzavarja a nemek megkülönböztetését, hiszen ezek az egyedek az ivartalanítás után másképpen fejlődnek, a csontjaik később csontosodnak, tovább nőnek, ezért gyakran vékonyabb, gracilisabb, magasabb termetűek lesznek. A délelőtt további részében az archaeozoológiában alkalmazott számolási módszerekről tudtunk meg többet. Ezek a tudomány alapjai, és nagyban befolyásolják a levont következtetéseket. Két általánosan elterjedt számolási módszerről hallhattunk: a NISP (Number of Identifiable Specimens - az azonosítható töredékek száma) és az MNI CMinimum Number of Individuals - minimális egyedszám). A NISP gyakorlatilag az anyagban létező összes töredék száma. Az eljárás egyszerű: megszámoljuk és összeadjuk az állatcsontokat. Az alkalmazása, illetve használhatósága viszont már nem ilyen egyértelmű. Először is, nehéz eldönteni, hogy mit jelent az, hogy azonosítható. Másodszor pedig, nehéz eldönteni, mit jelent az, hogy töredék. Mi van, ha két darab összetalál? Azt egynek vagy kettőnek számoljuk? Mi van, ha több talál? Mi van, ha egyértelműen ugyanaz a csontváz darabjai vannak a kezünkben (pl. állattemetkezések esetében)? Azt hány darabnak számoljuk? És ha egy nem elcsontosodott darab van a kezünkben, amely két részből áll, de egyértelműen találnak? Ezt a problémát minden kutató másképp, egyéni döntés alapján oldja meg, ezért a NISP adatok összehasonlításával is lehet probléma. Ugyanakkor, a NISP azért is kritizálható, mert nem tűnik jogosnak az állatok közötti összehasonlítás akkor, amikor egyes fajoknak a fejlődés következtében több csontjuk van, mint másoknak (lásd pl. kutya és szarvasmarha lábcsontjai), illetve a fiatal egyedek- nek - amikor még nincsenek összenőve a csontjaik - darabszámra szintén több csontjuk van, mint a felnőtteknek. Ezen kívül a NISP alapján a darabolt állatok túlreprezentáltak lehetnek a lelőhelyen, hiszen a csontjaik több darabban vannak és általában nem könnyű azonosítani, hogy két vagy több töredék valamikor ugyanaz a csont volt. Természetesen a lelőhelyen feldolgozott állatok szintén jobban lesznek képviselve a lelőhelyen kívül feldarabolt - általában vad - fajokhoz képest. Az MNI kiszámolása kissé bonyolultabb, itt azt kell meghatároznunk, hogy az anyagban jelenlevő töredékegyüttes minimum hány egyedtől származik. Nincs egy általánosan elfogadott módszer a kiszámolására, ezért gyakran nem is hasonlíthatók össze az egyes kutatók eredményei. De ha van két jobb combcsontunk például, akkor már tudhatjuk, hogy legalább két egyed csontjaival állunk szemben, hiszen egy állatnak csak egy jobb combcsontja van. És így tovább. Az MNI egyik haszna, hogy kikerüli a problémát, miszerint egyes fajoknak nem ugyanannyi csont van a testükben, mint másoknak. Ugyanakkor, nem befolyásolja annyira az anyag töredezettsége és egyensúlyba hozza a lelőhelyen, illetve a lelőhelyen kívül feldarabolt állatok számát. Hátránya viszont, hogy viszonylag munkás a kiszámolása, illetve túlreprezentáltak lehetnek a ritkább állatok. Hiszen, míg 50 marhacsontból lehet, hogy csak 464
