Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Szemle - Forró Albert: Aranykorszak? A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája 1965–1974
FORRÓ ALBERT lás útján. Ceauşescu ebben az időszakban gyakorlatilag három pillérre alapozta politikáját: külpolitikai téren a Szovjetuniótól való eltávolodásra és különutas politika folytatására törekedett, a gazdaságban az életszínvonal emelését követte, míg belpolitikáját a társadalommal, s ezen belül főleg az értelmiséggel történő kiegyezés jellemezte. 1974-ben, a XI. pártkongresszus idején már maga mögött tudhatta Gh. Gheorghiu-Dej volt bizalmasainak a párt és az állam vezetésből való eltávolítását, hogy helyükre megbízható híveit ültesse. Az 1970-es évek elején-közepén, politikai karrierjének csúcsán, a társadalom teljes ellenőrzése és támogatása mellett fogott hozzá Nicolae Ceauşescu az 1960-as években kidolgozott társadalom átalakítási tervek végrehajtásához. Az 1971-ben kezdődő júliusi téziseknek nevezett kulturális forradalom az addigi liberálisabb légkörbe ideológiai szigort hozott, és előrevetítette az erőltetett iparosítást, falurombolást, a nyugati kulturális és filozófiai irányzatok kiszorítását, a kisebbségi oktatási rendszer és kulturális élet beszűkítését, a cenzúra, a propaganda és a személyi kultusz fokozását. Az RKP magyarságpolitikája is több fordulatot vett ebben az időszakban, amely egyenes következménye volt a Ceauşescu-korszak kül- és belpolitikájának. Alakulása olyan tényezőktől függött, mint a párt ideológiai irányvonalának változása, külpolitikai és világgazdasági helyzet, a Magyarországgal való viszony, a romániai magyar elit integrációs, intézményépítő stratégiái és nem utolsó sorban, hogy a román állam és nemzetépítés épp milyen aktuális stádiumban létezett. A kisebbségi kérdést hivatalosan megoldottnak tekintették - s így a nemzetiségeket nem illették meg kollektív jogok, ugyanakkor mégis nyilvánvaló volt, hogy a romániai magyarságnak és a többi nemzetiségnek is léteznek még kényes, megoldatlan kérdései: nyelvhasználat, oktatás, kulturális megnyilvánulások és intézmények létesítése, fenntartása, az általuk lakott területek gazdasági elmaradottsága. Ceauşescunak hatalomra jutása után döntenie kellett, hogy folytatja-e a Dej idejében, 1956 után elkezdett megszorító politikát, vagy megpróbálja új alapokra helyezni a kisebbségekkel való kapcsolatát. Mivelhogy Ceauşescu merész lépések megtételére készült külpolitikai téren, manővereihez szükséges volt a társadalom teljes támogatottságának megnyerése - ezért a nemzetiségek irányában történő nyitás mellett döntött. Mindez semmit sem változtat a pártvezetés fő célkitűzésén: a lehetőségekhez mérten egy gazdaságilag és politikailag független és erős román nemzeti állam megteremtésének gondolatán. A 60-as évek közepétől jelentkező „szocialista nemzet” fogalom a nemzetiségek sajátosságait teljesen háttérbe szorította, csupán egy bizonyos nyelvi elkülönülést ismerve el számukra. Az alkotmány is, habár minden állampolgárnak egyenlő jogokat biztosított az élet minden területén, s a nemzetiségek kellő számú kulturális kiadvánnyal rendelkezhettek, végső soron a cél nem volt más, mint asszimilálni őket. Ezért nem lehetett és lehet mind a mai napig kollektív jogokat biztosítani a nemzetiségek számára, sőt a homogén román nemzetbe való betagolódásukat írták elő. A Ceauşescu-f01e nemzetiségpolitika és ezen belül a magyarságpolitika fontos mérföldköve volt az 1968-as esztendő. A romániai magyarság szempontjából három fontos eseményre került sor: a közigazgatási reformra (megyésítés), a part főtitkárának a Magyar értelmiségiekkel való találkozására és a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának (MNDT) létrehozására. Románia aktív külpolitikai szereplése és pozitív megítélése megkövetelte, hogy a pártvezetés egyfajta kompromisszumot kössön a magyarsággal. Az a tény, hogy két magyartöbbségű, Hargita és Kovászna megye létrehozása mellett döntöttek, mutatja, hogy a nemzetiségi kritériumok megelőzték a gazdasági szempontokat. Az 1968-as csehszlovákiai események megkívánták, hogy a román társadalom az eddiginél is egységesebben sorakozzon fel a pártvezetés mögött. Látványosan megszaporodtak a pártvezetés és a különböző értelmiségi csoportok közti, így a magyar értelmiségiekkel való találkozások is. 1968 júniusában Bukarestben, a pártvezetéssel való találkozáson terítékre kerültek a romániai magyarság legégetőbb problémái: az anyanyelvű oktatás fejlesztése, nyelvhasználat, utca elnevezések, kétnyelvű feliratok, Románia földrajzának és történetének 430
