Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Szemle - Forró Albert: Aranykorszak? A Ceauşescu-rendszer magyarságpolitikája 1965–1974
ARANYKORSZAK? magyar nyelven való oktatása, speciális román nyelvkönyvek a kisebbségi diákok számára, a magyarság alulreprezentáltsága a párt és az állam vezetésében, kollektív jogok biztosítása, a helyi kulturális intézmények állami támogatása. Szintén 1968-ban került sor a MNDT-nak létrehozására, amely - habár nem rendelkezett önálló jogi státussal és döntéshozói jogkörrel, s teljes mértékben a párt kontrollja alatt állt - egyfajta érdekképviseletet jelentett, amennyiben folyamatosan informálta a pártvezetést a romániai magyarság törekvéseiről, elvárásairól. Természetesen a pártnak is jól jött a magyar, német, szerb nemzetiségű dolgozók tanácsának létrehozása, mert ezáltal jelezte a közvélemény és a külföld felé, hogy foglalkoztatja a nemzetiségi kérdés és annak megoldása, illetve sikeresen ellenőrizhette a nemzetiségek részéről felgyülemlett aktivitást. A magyar kisebbség irányába történő nyitás az 1970-es évek elejéig éreztette hatását. Erre az időre azonban már Ceauşescu konszolidálta hatalmát kül- és belpolitikai téren egyaránt, a pártvezetésből eltávolította lehetséges ellenfeleit s ezáltal az RKP egyeduralkodójává vált. A már említett kulturális forradalom, a júliusi tézisek megszorításai a teljes román társadalmat érintették, de a kisebbségi létből fakadó sajátosságok miatt a kisebbségeket számos területen súlyosabban érintette, jelentősen csökkentve a megmaradásukhoz szükséges alapfeltételeket. Magyarország ebben az időben még nem szánta rá magát, de nem is nagyon rendelkezett a szükséges eszköztárral ahhoz, hogy hatékonyan fellépjen a határontúli magyarság érdekében. így aztán nem meglepő, hogy a kisebbségi kérdés nemzetbiztonsági, belügyi kérdés lett Romániában, amellyel a titkosrendőrség megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott. A könyv címében feltett kérdésre a választ keresve, miszerint az 1965-1975 közötti évek aranykorszakot jelentettek-e a romániai magyarság számára, megállapíthatjuk, hogy ez az időszak sikereket és kudarcokat egyaránt tartalmazott. Az RKP IX. Kongresszusán Ceauşescu kijelentette, hogy a kisebbségi kérdést “végérvényesen megoldották”. Ennek ellenére ebben a kérdéskörben több, egymásnak sokszor ellentmondó döntés született: az 1965-ös új Alkotmány bevezette az “együttélő nemzetiség” fogalmát és az RKP KB Titkársága keretén belül újraalakult az 1959-ben megszüntetett kisebbségi problémákkal foglalkozó bizottság. 1967-1968-ban felszámolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, az új területi-közigazgatási reform viszont részben figyelembe vette a magyar kisebbség kívánságait is. 1968-ban Ceauşescu nem fogadta el a kisebbségi statútumra és az anyanyelvi oktatásra vonatkozó javaslatokat, ugyanakkor az RKP KB októberi ülése után pozitív irányú változások következtek be a nemzetiségek kulturális életében az anyanyelv használata terén. Ugyanezen az ülésen alakult meg a MNDT is. 1970-ben a magyar és a német kisebbség kulturális életét jelentősen befolyásoló intézkedésekre került sor: megalakult a Kriterion Könyvkiadó, az RTV magyar és német nyelvű műsora, A Hét kulturális hetilap, bővült a magyar és német nyelvű rádióadások időtartama és kínálata. Másrészt a kisebbségeknek keserűen kellett megtapasztalniuk, hogy az iparosítás, a modernizáció, a nagy építkezések megváltoztatják eddigi életterüket és főként etnikai arculatát a tömeges betelepítések hatására. Ez az időszak, ha nem is volt aranykorszak, de olyan kulturális alapokat sikerült letenni és tovább építeni, amelyek hosszú évtizedekre meghatározták s egyesek mind a mai napig meghatározzák a romániai magyarság létét. így például mennyiségileg és minőségileg jelentősen javult a magyar nyelvű könyvkiadás, fontos eredmények születtek a történetírásban, a helytörténeti kutatásban, folklórkutatásban és az irodalmi életben. •kick A kötet közel 120 dokumentumot tartalmaz. Novák Csaba Zoltán az iratok kiválogatásánál és értelmezésénél az RKP nemzetiségpolitikájának alakulását meghatározó és befolyásoló szempontokra figyelt, amelyek segítségével érzékeltetni lehet a pártvezetés felső szintjén bekövetkezett változásokat, azok ok-okozati összefüggéseit. A források többségét eddig 431
