Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)

Természettudományok - Kerekes Szilárd: A csíkszentkirályi Borsásor-lép és a csíkverebesi Belső-Égés-láprét-komplexum vegetációja

KEREKES SZILÁRD

területe 6,2 ha. A terület elnevezése bizonytalan. Irodalmakban gyakran Csemő-lápként jelenik meg. Ezt a helyet a továbbiakban Belső-Égésnek fogom nevezni.6

Az Alcsíki-medence flis talapzatát andezit piroklasztit, a keleti hegységperem eróziójából származó anyag, valamint tavi és folyóvízi eredetű üledékek borítják. A terület éghajlata szubalpesi medenceéghajlat; az éves átlagos középhőmérséklet 5,9 °C, az éves átlagos csapadékösszeg 567 mm. A vizsgált területeken a talajvíz-tükör 0,1-1,0 m mélységben található. Borsárosban alkáli-földfémes ásványvíz források találhatók.7 8 Belső-Égésben ásványvízzel elegyes édesvíz összetételű (szejkés) a talajvíz. A vízrendezés óta a lápok ökológiai vízigénye nem biztosított. Az Olt árterét fekete réti, glej-, tőzeg-, humuszos öntés- és láptalajok borítják.11

Az aktuális vegetáció felmérését a vízkerti lápon 2004-2006, az omlásalji lápon 2006-2008, a Belső-Égés-láprét-komplexumon 2008-2009 között végeztük. A jelentős antropogén hatás alatt álló lápok változó mértékben degradált, különböző szukcessziós stádiumban lévő növényközösségeinek leírására aktuális vegetációtérképet készítettünk. A térképezés során helyileg értelmezett, fiziognómiai-termőhelyi kritériumokon alapuló élőhely-kategóriákat különítettünk el az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer9 mintájára. A vegetációtérképeket Digiterra Map geoinformatikai szoftver segítségével rajzoltuk meg. A fajok latin megnevezésekor és reliktumjellegének megállapításakor Ciocârlan10 flóraművét tekintettük irányadónak.

■ EREDMÉNYEK

A Borsáros-láp tájtörténete

A 20. századot megelőző időszakban a 15 ha kiterjedésű láp vegetációja sértetlen maradt, mivel a terület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt.11 Az első lecsapolási kísérletek kevés sikerrel jártak, mivel az ásványvízből kicsapódó limonit hamar eltömte az árkokat.12

Pop javaslatára 1939-ben természetvédelmi területté nyilvánították a lápot. A védetté nyilvánítás dacára a következő évtizedekben lecsapolási munkálatokat végeztek a lápban; tönkretették a limonitkúpokat; számos forrást befogtak, gyalogutakat vezettek ezekhez; kenderáztatót működtettek; a lápon átvezető műutat építettek; ármentesítették a lápot; kaszálták; irtották a cserjéket, vágták a fákat; égették a száraz növényzetet; fúrásokat mélyítettek az ásványvíz-palackozó üzem számára; esetenként hulladéklerakónak, illetve illemhelynek használták.13

Az út megakadályozta a talajvíz áramlását, és megváltoztatta a láp mikroklímáját. A befogott források környékén eltűnt a forrásláp.14 A fúrások több forrás eltűnését és ruderális fajok elterjedését eredményezték.1S A láp feldarabolódott és egyre fogyott. 16 A területcsökkenést természetes folyamatok is siettették: a láp déli, lejtős részén létrejött ásványvízforrások idővel az alacsonyabban fekvő központi rész felé vándoroltak.17

6 Jánosi Csaba szóbeli közlése alapján.

7 KRISTÓ 1955.

8 RÂŞNOVEANU ET AL. 1997.

9 BÖLÖNI ET AL. 2007.

10 CIOCÂRLAN 2009.

11 NYÁRÁDY 1929.

12 NYÁRÁDY 1929, KRISTÓ 1955.

13 KRISTÓ 1955, 1958; POP I960; JÁNOSI, PÉTER 1994, PÁSZTOHY 1995.

14 KRISTÓ 1958.

15 JÁNOSI, PÉTER 1994.

16 KEREKES 2007.

17 KRISTÓ 1955.

374