Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Természettudományok - Kerekes Szilárd: A csíkszentkirályi Borsásor-lép és a csíkverebesi Belső-Égés-láprét-komplexum vegetációja
A CSÍKSZENTKIRÁLYIBORSÁROS-LÁP ÉS A CSÍKVEREBESI... A terület védett státusát az idők folyamán többször megerősítették, és növelték a védetté nyilvánított terület kiterjedését. A jogszabályokat általában nem követte rendszeres természetvédelmi kezelés (kivétel: 1950-1970-es évek), így folytatódott a láp felszámolódása. A lápokat ma már nem tapossák, fáit nem vágják. A vízkerti láp aktuális vegetációja A kiszáradó, magárahagyott láp közel háromnegyedét fás vegetáció (rekettyefűz-láp és égerláp), egynegyedét fátlan lápi vegetáció (nem zsombékoló magassásrét, átmeneti láprét, lápi magaskórós) borítja (lásd 1. kép, 1. táblázat, 1. ábra). Ezekben összesen 3 haraszt, 28 fásszárú és 122 lágyszárú zárvatermő növénytaxon jelenlétét sikerült kimutatni (lásd 1. melléklet). Nem zsombékoló magassásrét (1. melléklet) A láp mélyebb fekvésű délkeleti részét borítja. Száraz, szétesőben lévő zsombékok jelzik, hogy egykor zsombéksásos volt e helyen. Ma sűrű növésű Carex acuta uralja, és lápi növények színezik. Fajgazdagsága az aljzat szárazodásának tudható be. A természetes állapotokra utaló fajok aránya nagyon magas (90 %). Az előretörő lápi magaskórós egyre kisebb helyre szorítja vissza. Átmeneti láprétek (1. melléklet) Az 1950-es években bekerített és kezelt terület közepén maradt fenn több foltban. A környező rekettyefűz-láp egyre kisebb helyre szorítja vissza a vízkerti láp természetvédelmi szempontból legértékesebb élőhelyét. 70 cm átlagmagasságú, sűrű alsó gyepszintjének gyakori fajai: Molinia coerulea, Equisetum fluviatile, Caltha palustris, Ranunculus acris, Epipactis palustris, Geranium palustre és Succisa pratensis. Szórványosan jelen vannak a korábbi társulások sásfajai: Carex acuta, C. appropinquata, C. caespitosa, C. diandra, C. disticha, C. elata, valamint a környező mocsár- és kaszálórétek fűféléi. Angelica palustris maradványfajt őriz. Helyenként elözönli a Galium aparine. A 100-150 cm magas magas- kórós-szint főként Ligularia sibirica, Angelica sylvestris, Cirsium canum, C. rivulare, Filipendula ulmaria és Peucedanum palustre fajokat tartalmaz. ~0,5 m magas, gyér alsó cserjeszintjét Salix repens, 1,5-2 m magas, gyér felső cserjeszintjét Betula humilis, illetve Betula X zimpelli, B. pubescens és B. pendula újulat alkotja. 1. kép. A vízkerti láp (GOOGLE EARTH 2009) 375
