Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Régészet - Darvas Lóránt: A csíksomlyói Salvator- és Passió-kápolnák régészeti kutatása
DARVAS LÓRÁNT tása, 1680 körül bővítették... ” Ugyanakkor a szerzőpáros a hajó kazettás dongaboltozatának készítését a 17. század végére helyezi, a rajta látható egyetlen osztott pajzsban foglalt házassági címer alapján, melyen Mikes Kelemen (mh. 1686) tanácsúr és neje Kálnoky Zsuzsanna MK és KS monogramjai szerepelnek. A kazettás dongaboltozat alakos ábrázolásainak festését, valamint az ugyancsak kazettás mellvéddel ellátott nyugati karzat készítését 1800 körűire helyezik. A kápolnák 2002-2003-as helyreállítási munkálatai során a faberendezéseken is állagvédelmi és restaurálási munkálatokat végzett Mihály Ferenc, melyek eredményeként számos kérdést sikerült tisztázni. Választ kaptunk a faberendezések megrendelőinek kilétéről, készítőről is (a jobb oldali oltárt 1673-ban Kirkovacs(?) Mihály eperjesi asztalos legény készítette) és ezen berendezések kronológiai kérdéseire is.^ P. Benedek Fidél a kápolna építésének három szakaszát különíti el: véleménye szerint a kápolna szentélye a „késő románkor stílusát hirdeti"; a hajójának keleti fele egykor nyugati homlokzáródással „csúcsíves korban és stílusban épülf, tehát 15. századi; „a hajó nyugati részlege, a harmadik rész az 1730- as években épült hozzá a falon levő districhon szerint". ■ Az ásatás leírása Ahhoz, hogy az épületek eredeti, középkori alaprajzi konfigurációját meghatározhassuk, és alapot nyújthassunk a tervezett műemléki helyreállításhoz, egyértelműen szükségessé vált a régészeti feltárások elvégzése, valamint a francia drén ásásának régészeti felügyelete. A Salvator-kápolna nyugat irányú meghosszabbításának ellenőrzése érdekében, valamint az esetleges külső járószintek megfigyelésére nyitottuk a 4x2 m méretű Sí szelvényt (1A, 7. táblák), merőlegesen a kápolna északi falára, a diadalív meghosszabbításában, a nyugati homlokzat északi sarkától 7 m-re. Az S2 szelvényt (1A, 8. táblák) a Salvator-kápolna szentélyének és hajójának csatlakozásánál nyitottuk, ellenőrizve ezek egykorúságát. Az S3 szelvényt (IA, 2A, 8.1. táblák) a Passió- (Szenvedő Krisztus) kápolnában nyitottuk, két részre osztva vele a kápolna belterét. Azonban hamarosan kiderült, hogy fölösleges a szelvénykiképzés, ugyanis a deszkapadló alatt 0,20-0,30 m mélységig teljesen homogén, részben modernnek tekinthető feltöltés található, amely alatt rögtön régészetileg steril sziklatörmelék következik. Ezen tapasztalatokból kiindulva a Salvator-kápolna belterében a padló alatti feltöltés eltávolítása után csak olyan részeken alakítottunk szelvényeket, ahol valamilyen fajta leásá- sokat észleltünk. így alakítottuk ki a 6,40x2 m méretű S4 szelvényt (1A tábla), amellyel középen átvágtuk a teljesen középkorinak vélt hajórészt, a szentélytől egészen a nyugatról számolva a harmadik pillérpárig (a diadalívig), valamint a 3x2 m méretű S5 szelvényt (1 A, 3. tábla), a 19. századi nyugatirányú hosszabbítás és a középkorinak vélt nyugati homlokzat által közrezárt déli sarokban. Az 1,5x1,5 m méretű Só kazettát (1A tábla) az ásatás során felmerült újabb kérdés megoldása érdekében nyitottuk a kápolna déli hajófalára merőlegesen, a szentélytől számolva az első pillérpár meghosszabbításában. ■ A feltárt régészeti objektumok leírása Az általunk kutatott területen egy kisebb osszáriumot (a Passió-kápolnában), valamint egy sírt és észak-dél irányú falakat (a Salvator-kápolnában) azonosíthattunk. Stratigráfia A ±0,00 koordinátapontot a Salvator-kápolna északi, külső hajófalának épített oltár legfelsőbb pontjától 0,16 m-el fennebb határoztuk meg. A különböző objektumok, leletek leírását ezen koordinátaponthoz viszonyítva adjuk meg. 3 3 LÁNGI, MIHÁLY 2004, 19-21. 34
