Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Műtárgy- és műemlékvédelem - Kósa Béla–Czimbalmos Attila–Demjén Andrea: Jelentés a gyergyóalfalvi pélbániatemplom 2009–2011-es kutatásairól
A kutatott felületen 13 középkori, valamint egy újkori sírt tártunk fel (4.1. tábla.). A sírok relatív időrendjét a rétegtani megfigyelések, a szuperpozíciók, a sírok betöltése és a temetkezési szokások (tájolás, mélység, váz helyzete, sírmellékletek stb.) alapján lehetett meghatározni. Összesen négy sírhorizontot különítettünk el. A feltárt temetőrészlet legkorábbi temetkezéseit a 2. és a 7. sír képezi. Mindkettőben melléklet nélkül elhantolt gyerek nyugodott, melyek tájolása szemmel láthatóan eltért a többi sír tájolásától. A 7. sír betöltésében nem találtunk kőépületre utaló szennyeződést (habarcs-, mész- vagy téglarögöket). Ez önmagában nem jelentheti feltétlenül a sír korai voltát (tiszta betöltésűek voltak az 1., 4., 8., 12., 13. és 14. temetkezések is), de lehetséges, hogy a tájolás és a szuperpozíció (a sírt bolygatta a 6. és a 3-a,b mellékletes temetkezés) alapján az ásatás egyik legkorábbi sírja. A 2. sír betöltésében már faszénmaradványokat és habarcsszemcséket figyeltünk meg, amely már kőépület meglétére utal. Mindkét elhunytat koporsó nélkül hántolták el, a 7. sírt bolygatta a 6. és a 3-a,b páros temetkezés (mindkét sírban kevésbé jellegzetes 15-16. századi rézvereteket találtunk; a sírcsoport relatív időrendje: 7-*l4-»6-»3-a,b), a 2. sírt vágta a 3-a,b mellékletes sír és a torony keleti alapfala. A korábbi templom(ok) kutatása nélkül korai lenne hipotéziseket megfogalmazni, viszont a tájolás alapján elkülöníthető egy 15. század előtti fázis, melyhez a fent említett temetkezések sorolhatóak. A második sírcsoporthoz tartozó temetkezések (1., 3-a,b., 4., 5., 6., 8., 12., 13- és 14. sírok) tájolása 270°-272° közötti szögtartományba tartozott. A temetkezések zömében szegek nélküli koporsó korhadt maradványait figyeltük meg; kivételt képez az 5. és a 8. sír, melyekben nem találtuk ennek nyomát. Az 1., 4. sírra részben ráépült a torony déli alapfala (relatív időrendje: 1 —>4), az 5., 12., 13- és 14. temetkezéseket pedig vágta a torony keleti alapozása. A keltezést finomítja két 15-16. századi verettel keltezett sír is, melyek közül a 6. veretes temetkezés vágta a 14. sírt, melyre részben ráépült a torony keleti fala. A sírcsoport relatív időrendje: l4-»6-»3-a,b. A harmadik csoporthoz két sír, a 9. és 10. temetkezés, tartozik. A vázakat szegeit koporsóba helyezték, tájolásuk megegyezik (268°)- A 10. sír gödrének a betöltésében, szórványként került elő egy három töredékből álló, hiányos rézveret. Mindkét sírt vágta all. sír. Az utolsó csoportot képezi az ásatás legkésőbbi és legmélyebb sírja. All. sírt 1 m mélyen beásták a sárga, agyagos, kavicsos altalajba (4.2. tábla.). Az elhunytat téglalap alakú, lekerekített sarkú gödörbe helyezték és koporsóban temették el. A nagyméretű sírgödör miatt a járószint megsüllyedt, amelyet több alkalommal feltöltöttek építési törmelékkel és elegyengettek. A sírmélység önmagában nem volt mérvadó a temetőrészlet elemzése kapcsán, mivel az ún. legkorábbi sírhorizont a második sírcsoporttal, melyet két 15-16. századi veretes sír is keltezett, szinte azonos mélységben helyezkedett el. A középkori sírokat a korabeli járószinttől számítva 0,95-1,13 m mélyre ásták. A késő középkorit (9-, 10. sírok) 1,63 m mélyre temették, míg az újkori 11. sír esetében ez elérte a 2,17 m-t. A kutatás során a 3-a,b és a 6. sírból került elő melléklet (4.3. tábla/1-2.). A 3-a,b páros sír felszedése során, a 3-b váz jobb felkarjának környékéről egy két darabból álló préselt rézveret került elő (az S 3-a, b vázak között!). Nem lehetett egyértelműen eldönteni helyzetét, illetve, hogy melyik vázhoz tartozott. Hasonlót találtunk in situ a 6. sírban a hiányzó koponya helyén (helyzete alapján párta tartozéka lehetett). Mindkét példány vörösréz lemezből készített, préselt díszű, négyzet alakú, egyszerű körrel díszített veret. A széleit rovátkolt díszítés keretezte, sarkait, illetve közepét kilyukasztották. Egyik esetben sem figyeltünk meg a veret alatt bőrre, textilre vagy szegecselésre utaló nyomokat. Valószínűleg textilcsíkra varrták fel őket és fejdíszként/pártaként használták. További két növényi motívumokkal díszített, négyzet alakú, a sarkaknál lyukasztott, hiányos rézveret került elő másodlagos helyzetből (4.3. tábla/3-4.). Székelyföldi környezetben főleg az utóbbi időben kezdtek elszaporodni a veretes sírok - Gyergyószárhegyen a római-katolikus templomban,13 illetve Marosvásárhelyen a Ferences kolostor temetőjének 52. sírjában14 találtak hasonló leleteket, mindkét helyen fejdísz vereKOSA BÉLA, CZIMBALMOS ATTILA, DEMJÉNANDREA ______ ______ 330
