Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Műtárgy- és műemlékvédelem - Kósa Béla–Czimbalmos Attila–Demjén Andrea: Jelentés a gyergyóalfalvi pélbániatemplom 2009–2011-es kutatásairól
teiként. A tárgytípus több magyarországi lelőhelyről is ismert, változatos díszítésű, formájú (négyzetes vagy kerek), 14-15. századi ruha- vagy pártadíszek közé sorolható.13 14 15 Az alfalvi minta párhuzamát Székelyföldről nem ismerjük. A 3-a,b és 6. sírokból előkerült veretek pontos mását a Nógrád megyei Szécsény városának régészeti kiállításán láttuk. A kiállított véretekről Guba Szilvia régész segítségével annyit sikerült kideríteni, hogy egykoron párta részeit képzeték, valamint a hollókői - máig közöletlen - ásatásokból származnak.16 Az ásatás során talált leletek kevésbé jellegzetes 15. századi (16. század eleji) véreteknek tűnnek. A késői keltezést támasztja alá az is, hogy korábbi, ismert motívumok helyi jellegű, átfogalmazott változatait ábrázolják.17 A feltárt temetőrészletben kevés a sírátvágás, ami arra enged következtetni, hogy ezt a részt rövid ideig használták és a torony építését követően ide már nem temetkeztek (kivételt képez all. újkori sír). A torony építését gyakorlatilag a szuperpozícióban levő sírcsoportok összehasonlítása révén tudtuk keltezni. A torony alapozásával elvágott koporsós sírok (1., 3-a,b., 4., 5., 6., 8., 12., 13. és 14. sírok), valamint a 15. század végi -16. század eleji sírmellékleteket tartalmazó temetkezések alapján a torony építését óvatosan a 15. század végére - 16. század elejére keltezhetjük. ______JELENTÉS A GYERGYÓALFAL VI PLÉBÁNIATEMPLOM KUTATÁSAIRÓL ■ Összegzés A gyergyóalfalvi plébániatemplom régészeti kutatása számos új információkkal gazdagította ismereteinket a torony építéstörténetére vonatkozóan. Bebizonyosodott az, hogy a főhajó nyugati bejáratát képező kőkeretet másodlagos helyzetű, illetve a sírok szuperpozíciója révén a torony építését óvatosan a 15. század végére - 16. század elejére kelteztük. Függelék 1. Sírok leírása A temetkezések leírásánál a sírok helyét, mélységét (M), tájolását (T), az elhunyt korát, a csontok megtartását és a váz helyzetét (kéztartás, koponya helyzete stb.) tüntettük fel. A csontvázak antropológiai meghatározásai a helyszíni megfigyeléseken alapszanak, antropológus általi vizsgálat nem történt. A temetkezések szuperpozíciójára, a koporsóra, a sírok betöltésére, mellékletére vagy más jellegű megfigyelésekre külön utalunk. A sírok mélységét az ásatás XO (742,90 m) pontjához mértük. S-l: 1. szelvény; M: - 741,36 m (1,09 m a középkori járószinttől); T: 272°; adultus; jó megtartású csontváz nyújtott helyzetben, a vázból a bal medence- és combcsont, a jobb lábszár, néhány ujjperc és egy bordatöredék maradt meg; a medence környékén deszkamaradványokat figyelünk meg; a koponyát az S-4 bolygatta, a csontváz többi részét pedig a torony déli falának alapozásakor vágták el; a torony építése előtti temetőrészlethez tartozik; sírbetöltés: fekete, laza, apró, sárga agyagrögökkel kevert. 13 Szárhegyről összesen hat veret került elő a 2 2. sír koponyájáról: ebből három rozettás öntött, ón veret volt, egy rézlemezből készített és két kör alakú töredékes vaslemez (Darvas Lóránt és Emődi Tamás ásatása és szíves szóbeli közlése). 14 SOÓS, GÁL 2010, 187-203. 15 SZABÓ 1938, 42-43, 50-52, 59-60; SZÉLL 1940, 162, XXVII. Tábla; GEREVICH 1943, 123-127, 132, 152-160; PALÓCZI-HORVÁTH 1976, 298; K. NÉMETH 2002, 153, 157; HATHÁZI 2004, 80-85, 194-200; GALLINA, VARGA 2009, 36-37, 45; HATHÁZI 2009, 67-111. 16 Guba Szilvia önzetlen segítségét ezúton is köszönjük. 17 A véretekkel kapcsolatos hasznos tanácsokért Benkő Eleknek és Soós Zoltánnak szeretnénk köszönetét mondani. 331
