Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Műtárgy- és műemlékvédelem - K. Juhász Andrea: Beszámoló két székely „festékes” szőnyeg konzerválásáról
különböző motívumokat alakítottak ki, amelyek lehettek egyszerűbbek vagy összetettebbek. Népi elnevezésük szerint lehetett szarufás, rákos, halas, csillagos, rózsás, vízfolyásos, gyertyás, késnyelves, koszorús, stb. A megőrzött székely festékesek értékes néprajzi, népművészeti hagyatékok. Évszázados hagyományok alapján legtovább - egészen a 19. század végéig - Csíkban szőtték a szép takarókat, térítőkét. Az ipari festékek megjelenésével a növényi anyagok adta szép, harmonikus színeket fokozatosan felváltották a harsány, rikító árnyalatok. Az I. világháború utáni években megpróbálták a régi hagyományokat feleleveníteni mind a festékanyagok, mind a mintaelemek tekintetében. Újítás volt ebben az időben, hogy - az általában megrendelésre készülő - szőnyegek vastagabbak, tömörebbek, ezáltal tartósabbak voltak. A II. világháború után drasztikusan csökkent a számuk és csak néhány helyen szőttek festékeseket. A hagyományok tisztelete és őrzése azonban tovább örökítette ezeknek a szép és hasznos textíliáknak a készítési módját, mintakincsét a különböző szakkörök, klubok, csoportok lelkes és szorgalmas alkotói számára. A . JUHÁSZ ANDREA ___________________________________________________________ ■ 2. A konzerválásra kiválasztott két „festékes” rövid leírása 388. számú szőnyeg adatai 389. számú szőnyeg adatai Tulajdonos: Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda Tulajdonos: Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda Leltári szám: 388. Leltári szám: 389. Gyűjteménybe kerülés ideje: 1968 Gyűjteménybe kerülés ideje: 1968 Származási kora és helye: 19-20. század, Erdély Származási kora és helye: 19-20. század, Erdély Méretei: 144 cm x 147 cm Méretei: 190 cm x 180 cm Mindkét szőnyeg két szélből összeállított, kézzel - a hosszanti oldalak illesztésével - összevarrt darab. Mintázatuk - az összevarrás vonala mentén - szimmetrikus, geometrikus elemekből áll. A központi, szabályosan ismétlődő motívumokat (388. ltsz.: gyertyás, 389 ltsz.: késnyelves, koszorús) a két rövidebb oldalon egy-egy keskeny díszítősáv zárja le. A hosszanti oldalakon a mintaelemek a szélekig futnak (2-3- képek). A szőnyegek vége egyszerű visszahajtással és kézi varrással eldolgozott, lezáró szélszövés, láncfonal eldolgozás nem látható. A festékesek szövése során nyers színű láncfonalat, valamint kék, nyers, sárgásbarna és világosbarna vetülékfonalat használtak. ■ 3- Anyag- és készítéstechnikai vizsgálatok A tisztítás megkezdése előtt a restaurálási terv elkészítéséhez, illetve a megfelelő kezelések kiválasztásához szükségesnek tartottam a szőnyegekhez felhasznált szálasanyagok vizsgálatát, valamint a felületi pH érték meghatározását és a színlevérzési próba elvégzését. A mintavétellel történő roncsolásos vizsgálatokhoz a raktározás, szállítás során kihullott fonaltöredékeket használtam fel. A szálasanyagok vizsgálatánál - figyelembe véve a szakirodalomban közölt adatokat - elegendőnek tartottam az égetési próba elvégzését. A láncfonal pontos meghatározása érdekében csavarodási tesztet is végeztem.1 1 „A csavarodási teszt is alkalmas a háncsszálak megkülönböztetésére. A rostok ugyanis meghatározott irányban csavarodnak a szál tengelyére. A lenben és a ramiban „S”, a kenderben és a jutában „Z” irányban. Ha egy csipeszbe fogott 5-8 cm hosszú szálköteget néhány percre melegvízbe mártunk, majd meleg platni fölött szárítani kezdjük, a kender és ajuta szála az óramutató járásával megegyező, a 312
