Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
KOL UMBÁN ZSUZSANNA 1801- 1813- 1821- 1831- 1841- 1851- 1861- 1871- 1881- 18911806 1820 1830 1840 1850 I860 1870 1880 1890 1895 □Vadházasság (nők) ElVadházasság (férfiak) □ Paráznaság (nők) El Paráznaság (férfiak) 3- ábra. Paráznaság és vadházasság okán kimondott válások számának alakulása A fentebbi ábrák alapján levonhatunk néhány következtetést: Az erőltetés alapján kért válás a teljes század folyamán jelen van. Míg a század első felében két évtized esetében is a válóokok 34 %-át adja, a század végére 25 %-ra esik vissza. Megfigyelhető egy, a válások számához viszonyítva aránytalan emelkedési időszak 1861-1870 között, melynek okát eddigi kutatásaink alapján nem sikerült minden kétséget kizáróan azonosítani. Egy gazdasági szempontból stabil időszak, melyet Erdély-szerte a házasodási kedv jellemez. Viszont valószínűsíthető, hogy itt valótlan számadatokkal kell szembenéznünk, hiszen ez az időszak, mikor a perek magas száma miatt ellehetetlenedett a zsinat működése (mit kiválóan jeleznek a pár mondatra zsugorodott és általánossá vált válási jegyzőkönyvek), az 1868. évi egyházmegyékre vonatkozó egyházi törvény pedig létrehozta a házassági törvényszéket. Az enyhült ellenőrzést kihasználhatták azon válni óhajtók, kiknek házassága még nem tartott 2 évnél többet. Hasonló jelenség még megfigyelhető az 1840-es években, illetve a házassági törvényszék működésének alkonyán, mikor magas a család elhanyagolása okán adott válások száma. A zsinat által kiadott ítélet tehát nem feltétlenül fedi a valóságot, az erőltetett házasság miatt bekövetkezett válások száma lehet kevesebb, de ugyanakkor több is. A testi kapcsolat hiánya, a házastársi kötelezettség megtagadása okán felbontott házasságok hátterében is legtöbbször az erőltetés és ebből következően a házastárs elutasítása áll. Ugyanakkor a század második felében erőltetés képezte több vadházassági eset előzményét. Az anyagi gondok miatt válni nem tudó párok egy idő elteltével a vadházasságot választották, két év elteltével viszont csak komoly bizonyíték mellett volt kérhető erőltetés alapján válás, így az új helyzetben egyszerűbb volt szexuális kicsapongás alapján felbontani a házassági köteléket. A század utolsó három évtizedében csökken az erőltetések miatt kért perek száma, viszont már az 50-es évektől sokasodnak a paráznasági esetek, az utolsó 3 évtizedben pedig a vadházassági esetek, ami tagadhatatlanul erkölcsi értékrendbeli változásra utal. Ugyanakkor az erőltetett házasságok esetében emelkedett a nők által kezdeményezett válások száma, eléri a 90, majd a század utolsó évtizedében a 95 százalékot. A teljes század folyamán a válóperek 59,40 %-át nők kezdeményezték, az erőltetett házasság miatt indítottaknak pedig 80 %-át (csak a század elején magasabb a házasságra erőltetett férfiak száma). A nők által erőltetés miatt indított perek számának növekedése a nők önállósodását jelzi mind anyagi, mind szellemi szempontból. Erre a folyamatra hatással volt a század második felében szinte szokássá vált szolgálatra járás Erdély és a román területek nagyobb városaiba. Itt jegyeznénk meg, hogy számos vadházassági és paráznasági eset hátterét is ez képezi, több esettel találkoztunk, mikor a házasságra erőltetett nő elszökik, szolgálónak megy és törvénytelen kapcsolatokat alakít ki. 268
