Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÁDÁR KINCSŐ vendékektől s a többi hát elvárta vóna s elvárná a nép, hogy azok különbek, s rendesebbek mint a másik, az egyszerű falusi ember, és hát jó véleménnyel nem vótak. És mindenki csak rosszat mondott, hogy hát apáca, s hogy tud ilyen lenni, kegyetlen, s fösvény, s rossz, s ezeket mondták. (...) Nem vöt leesve az alma a fáról, s a gyermekek szedték le, s ő megszidta, s seprűvelfutott utánok. Ott a szomszédok mondták. Ez is igaz vöt.1,146 A közösség és a remete kapcsolatában a közösség idegennek találja, ahogyan a remete a technikai dolgokhoz viszonyul. A leggyakrabban előforduló sztereotípiák a remete külső és belső tulajdonságait egyformán érintik. Öltözködése, tárgyi kellékei, állatai, idegenekhez való viszonyulása köré szerveződnek ezek a sztereotípiák. Koporsóban alszik, böjtöl. Agresszív, üvöltözik. Nem jár ki a házból. Bottal vagy motorbiciklivel lehet látni. Van/volt szamara, ami kuriózummá vált a közösségben, azáltal hogy társították a remeteéletmódhoz. Az idegenekkel üvöltözik. A katolikus egyház a közhiedelemmel ellentétben nem tiltja a technikai újításokat, és amint alább látni fogjuk, támogatja a telefon, rádió és egyéb eszközök pozitív célra való felhasználást. AII. Vatikáni Zsinat, majd az 1983-as Egyházi Törvénykönyv új szemléletet, az intézmények újszerű besorolását hozta magával. A 4. századtól kezdődően remeték csoportjai fejlődtek ki, és belőlük alakultak később a megszentelt életre vállalkozó közösségek, melyek életüket később kolostorokban folytatták. Az ilyen életformát vállalókat monasztikus szerzeteseknek vagy monachusoknak nevezték.146 147 AII. Vatikáni Zsinat szólt a monasztikus, valamint a laikus nevelő, betegápoló és egyéb szolgálatot teljesítő, továbbá világi intézményekről is. A törvénykönyvben kifejezetten említett intézményeken kívüli lehetőség az egyéni remete életforma. A világtól igen szigorúan elkülönülő és imával vagy vezekléssel Isten dicsőségére és a világ üdvösségére szentelő remetét a jog akkor ismeri el megszentelt életben Istennek ajánlott személynek, ha a három evangéliumi tanács megtartását a megyés püspök kezébe tett fogadalommal vagy más szent kötelékkel vállalja, és sajátos életformáját a megyés püspök keze alatt folytatja. A II. Vatikáni Zsinat a szerzetesi, illetve ezen belül a remete életforma megéléséhez következőket mondja ki (fontosabbak, amelyek a remetére is vonatkoznak):148 1. A fogadalomtétel szertartásai. A római Pontifikáiéban a szüzek konszekrálásának szertartását felül kell vizsgálni. Azok számára, akik fogadalmat tesznek, vagy fogadalmukat szentmise közben megújítják - hacsak a partikuláris jog másként nem intézkedik - új szertartásokat kell összeállítani a fogadalmakra, illetve azok megújítására. Ezekben nagyobb egyöntetűség, egyszerűség és méltóság mutatkozzék meg. Dicséretes, ha a fogadalmat szentmise közben teszik. 2. A nap megszentelése. Mivel a zsolozsma célja a nap megszentelése, azért az imaórák hagyományos rendjét úgy kell megújítani, hogy amennyire lehetséges, feleljenek meg a tényleges időpontoknak; ugyanakkor figyelembe kell venni a mai életkörülményeket is, főként az apostoli szolgálatban tevékenykedők szempontjait. 3. A szerzetesek zsolozsmája. Bármely szerzetes intézmény tagjai, amikor a zsolozsmának a szabályzatuk által meghatározott részét mondják, az Egyház hivatalos imádságát végzik. Ugyanígy az Egyház hivatalos imádságát végzik akkor is, ha szabályzatuk rendelkezése alapján valamilyen kiszsolozsmát mondanak, föltéve, ha az hasonló szerkezetű, mint a zsolozsma, és szabályos jóváhagyást nyert. 4. A csodálatra méltó technikai találmányok közül, melyeket az emberi szellem Isten segítségével napjainkban a teremtett dolgokból hozott elő, az Anyaszentegyház fokozott figyelemmel fordul azok felé, melyek új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is 146 SZŐCS 2009, 48. 147 ERDŐ 2006, 295. 148 EVANGELISATIO NOVA. 258
