Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÁDÁR KINCSŐ hely gondozásában, része lehet az imaélet szervezésében. A remete egy lehetséges életformát mutat be a közösség, vagy a település népe előtt.110 111 112 A szentember ideje legtöbb részét imádkozással tölti, buzgósága túltesz a lelkipásztorok ilyen irányultságú tevékenységén.113 Kedves Béla mégis negatívan közeledik egy-egy csoporthoz. Goffman alapján a szerepjátszó gyakran elhiteti közönségével, hogy eszményibb a viszonya hozzájuk, mint a valóságban.114 115 William Jones szavait idézi: az egyénnek „annyi különböző társadalmi én-je van, ahány különböző embercsoport létezik (...). 15 A csíksomlyói remete is hasonlóképpen viszonyul a közösséghez: megpróbál szerepének megfelelően viselkedni. A plébánossal elbeszélget, a betegeknek, rászorulóknak hajlékot nyújt. Viszont elutasítja azokat, akik turistaként közelednek felé. Eljátssza azokat a szerepeket, amelyek az ő saját normarendszere előír. A két narratív perspektíva megegyezik azon a ponton, hogy remeteségének kezdetén nem tisztázódtak benne a választott életforma velejárói. Míg a remete a tér és idő szakralizációjában valósítja meg magányos, elzárkózott életformáját, a közösség igényli a vele való találkozást, de a remete újabban közvetlen környezete közeledését is elutasítja, tehát tudatosan befele fordulva vállalja fel ezt a szerepet. Érdekes megfigyelnünk azonban, hogy amennyiben a remete az ókori remeteség bizonyos elemeire támaszkodva alakítja ki saját remeteképét, esetében egy aprócska attribútum mégis elsikkad. Szent Simeon egy 30 méter magas oszlopon töltötte napjait, ahol csak állni és ülni lehetett. Reggel és este hosszas elmélkedéseket végzett, egész éjszaka kitárt karokkal imádkozott. Nappal pedig tanította a köréje sereglőket.116 Szent Antal apát barlangban lakott, befalaztatta, kenyéren és vízen élt, a szeretet jegyében imádkozott, tanított, vigasztalt.117 A remeteség intézménye bármennyire is elvonult életformát feltételez, a tanítás feladatát mégis magába foglalja, a remetéknek tehát volt mondanivalójuk a közösség számára. A csíksomlyói remetével kapcsolatban, főleg az utóbbi időben, csupán annyit jelenthetünk ki, hogy imádkozik a hívekért. Speciális tevékenységek, különleges események és magyarázataik Az előbbiekben azt igyekeztem körvonalazni, hogy milyen okokra vezethető vissza Kedves Béla remetesége, és miben nyilvánul meg ennek tudatos felvállalása. Az alábbiakban speciális képességeit vizsgálom, valamint, hogy ez a tudatosan vállalt szerep mennyire tudatos, vagyis hogy felvett attitűdről van-e szó. A remete narratívája alapján fél a vadállatoktól. Alkalma volt találkozni farkassal, kígyóval, sólyommal egyaránt. K. B.: Egy évben volt bajom a farkasokkal, mikor idekerültem. Jöttek a házhoz a farkasok. December derekán jöttek, s két hétig idejártak, a kutyámot megfogták, megmentettem, be kellett avatkozzak. Ide a kápolna udvarára is bejöttek, s a kutya megijedt, s bebújt ide a cipeim közé, s két farkas ott mellettem éjjel 11 órakor télen. Amikor a kutyát megfogták, az este fel hétkor volt, idejöttek a házhoz. A közösség az állatokkal való kapcsolatát eltérően értelmezi. Ny. K.: Igen-igen. Télen voltak kecskéi, s azok érezték a szagikat, s nagyon sok farkas járt hozzá. Kérdeztük, hogy neki van-e? Mondta, hogy neki van egy farkasja, ő a vezér, s mondta, hogy jól van vele, de hogyha érzi, hogy rosszat akar, vag)> sok ember veszi körül, akkor nem kommunikál vele. (...) Azt mondta, hogy igen. Volt egy sólyomja is, amelyik figyelte az embereket, hogy megéri-e értük 110 SÁNDOR 1993, 109. 111 SÁNDOR 1993, 112. 112 BARNA 2001, 215. 113 CSÁKY 2004, 123. 114 GOFFMANN 1981, 104-105. 115 GOFFMANN 1998, 48. 116 RÉVAY 2003, 34. 117 DEDEK CRESCENS 1900, 66-69252
