Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÁDÁR KINCSŐ ösztönzés, „meghívottság” ami néha jelentősen eltér az előre kiszámíthatótól vagy a kívülállók javaslataitól. Ezzel ellentétben a hivatás, mint szakma, objektív aspektusát tekintve egészségi, intellektuális, és személyiségjegyekben megnyilvánuló alkalmasságot kíván meg. Ezt az alkalmasságot a hivatalosan kinevezett egyházi elöljáró az adott jelölt elfogadásával megerősíti. Az alkalmasság kritériumai közül a két legfontosabb jellemző a nagy teherbírás és az a szándék, hogy a rábízott feladatot helyesen el tudja végezni. + Magyar vonalon Barna Gábor kutatásaiból tudjuk, hogy 1766-ban a remetéknek milyen szabályoknak, alkalmassági kritériumoknak kellett megfelelniük. Először is esperesi rendelkezés alatt álltak. Kötelezően részt kellett venniük a napi szentmisén, amennyiben ez nem ütközött távolsági problémákba, és havonta kétszer kötelezően gyóntak. A nekik kijelölt körzetet nem hagyhatták el, vizsgálták életüket, magaviseletüket. Mindezeket az intézkedéseket az esperes is szorgalmazta az egyház jó hírének megőrzése végett. Kötelező volt továbbá a szerdai és pénteki böjt. Napirendjükben szerepelt az elmélkedés vagy a rózsafüzér egészen vagy félig történő elimádkozása. Ha a remete tudott olvasni, ezt a tevékenységet támogatták, amennyiben pedig nem, napi 24 Miatyánk és Üdvözlégy, vagy napi 7 Miatyánk és Üdvözlégy imát kellett elmondania. A remeteséget választók Kassán készülhettek a remeteségre, amiért erkölcsi bizonyítvány járt. A fentiek alapján vizsgálták meg, hogy az egyházi elhivatottsággal felvértezett személy alkalmas-e a remeteségre 74 75 76 77 Társadalomtudományi szempontból nehézségekbe ütközik a szerzetesi élet vizsgálata, de amennyiben eltekintünk a hivatás erkölcsi, lelki, természetfeletti aspektusától, akkor a hivatás mind szerepként, mind foglalkozásként elemezhetővé válik. Az egyház struktúráján belül valamilyen pozíciót betöltő, hivatásos tisztségviselőknek az egyház hivatalos működésétől függő státuszuk van. Például a férfiak a pappá szentelés kapcsán sajátos státuszt szerezhetnek. A szerzetesrendek tagjai azáltal nyerhetik el státuszukat, ha a tagjai kinyilvánítják a fogadalmat, és az elöljáró elfogadja azt. Az is előfordulhat egyházi körökben, hogy a foglalkozás választja a személyt. Gergely István csobotfalvi plébános szavai például nagyban befolyásolták a csíksomlyói remetét. A későbbi szentembernek ő beszélt először a remeték életformájáról. Ez a motiváló beszélgetés 1984-ben zajlott egy körmenet alkalmával. Kedves Béla szülőfalujában, Csíkpálfalván nem hitték, hogy a remete huzamosabb ideig Somlyón fog maradni. Az alábbiakban Sajó Tamás és Templom Kata Habemus eremitam c. tanulmányára támaszkodva - amely kimondottam a csíksomlyói remetéről készült, és talán az egyetlen tanulmány, amely az élő remeteséggel foglalkozik -, egészítem ki az általam gyűjtött adatokat.^ Az említett tanulmány a remetévé válást követő első években készült. Fontos ez, mivel a szerzők viszonylag frissen le tudták jegyezni a remete történeteit (a remetévé válás indítékait, a villámcsapással összefüggő eseményeket), és mint látni fogjuk közösség és a remete is közel tizenöt év távlatából kisebb-nagyobb változtatásokkal meséli el a történteket. A későbbi remete csupán két dologban különbözött a többiektől. A harmincadik életévéhez közel sem alapított családot, s tagja volt az újonnan idekerült, fiatal, agilis pap által szervezett és néhányak által rossz szemmel nézett ifjúsági közösségnek. 1987 nagyböjtjén Kedves Béla a Somlyó-hegyi kápolnánál végzett keresztutat. Mire felértek a kápolnához, a Kedves Béla úgy érezte, hogy egy belső hang a remeteségre szólítja fel. Ezután a hegyi kápolnában tartott ima-összejöveteleken hetente részt vett. Fichter utal szociológiai kutatásokra, melyek megerősítik, hogy a szerzetesi élet, valamint a hivatás tudatos felvállalását számos esetben idősebbek ösztönzik. Ezek az emberek lehetnek szerzetesek, papok, akik példás viselkedésükkel felkeltik a rokonszenvet ez iránt az életforma iránt. A leendő csíksomlyói remete 1988 őszén újabb hívást érzett, ettől kezdve minden nap feljárt a kápolnához, rendbe tette, kitakarította az évtizedek óta gazda nélkül álló épületeket. 8 Antal 74 RÉVAY 2003, 19 (apud FICHTER). 75 BARNA 2001, 210. 76 RÉVAY 2003, 20. 77 SAJÓ, TEMPLOM 1993. 244
