Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében
KÁDÁR KINCSŐ K. B.: Utoljára Imre bácsi volt, s utána tettek ide ilyen családi gondozókot. Az az igazi remete, aki előttem élt. ’47-től '88-ig mennyi idő is van? [Mutat a képre, amitJakab Imre remetéről vittem. ] K. B.: [A kereszt viseletéről beszélünk.] Igen, a nyakában hordja Imre bácsi, érdekes, úgy lehet, ezt én is meg kellett volna őrizzem, ahogy ő csinálja. Most a szerzet-rendek általában ide felkötik, ide [ mutat a derekán lévő zsinór bal oldalára], én is így hordom, s nem akarok én sem különösebb lenni, mint azok. Meg kell beszéljem a papsággal, hogy mit szólnak ehhez, hogy én is így járjak. Nekem az emberek mondták, hogy az elődöm kereszttel járt, s akkor sokáig én is azzal jártam. Készítettem magamnak egy keresztet, ez a kereszt itt van Somlyón. Ezt a lakást Imre bácsi készítette. Azért tettek ilyen ablakot, hogy ne tudják feltörni, s a másik az, hogy mindenki ne kíváncsiskodjon. K. B.: [Ruházatról beszelünk] Ez úgy van, hogy ezt a szüleimtől kaptam, amilyen van, olyanban járok. Imre bácsinak is szürke volt. S aztán ezt nekem a szüleim vették. K. B.: [Kordáról beszelünk] Igen. Azt jelenti, hogy Imre bácsi is hivatalos szerzetes volt. Azt jelenti, hogy fogadalmas volt, fogadalmat tett. A három csomó a szegénység, tisztaság, engedelmesség. Én a gyulafehérvári érsekhez tartozók, az egész csíki medencének az elöljárója a katolikus érsek, és ő elfogadott engemet, úgyhogy még voltak előttem is. Imre bácsi kezdeményezte. K. B.: Itt a hegyen ősi idők óta előírás volt, hogy a szerzetesek koporsóban aludtak. Nekem nem volt előírás, én is abban aludtam vagy öt évet, Imre bácsi is abban aludt, bent a belső szobámban, de aztán behoztam, de most az a 30 év, amígnem volt itt senki, addig a koporsót kitették hátul, s az emberek megszokták, hogy kint kell legyen a koporsó, és aztán visszavittem. Bálint Sándor és Barna Gábor a Búcsújáró magyarok c. könyvben, a szerkesztéskor azt jegyezték le, hogy a magyarság területén jelenleg nem élnek remeték, de a remetelakások, tevékenységük híre megmaradt, életük munkájáról szóló párszavas ismeretek részei a bú- csús hagyománynak. Egybevetve mindazt, amit a szakirodalom eddig a magyar remetékről leírt, jelen írás két dologban tér el. Egyrészt, a remeteség intézménye még mindig működőképes, még mindig akad ilyen hivatással rendelkező személy, másrészt Sajó Tamás és Templom Kata 1993-ban megjelent tanulmányában szereplő, a csíksomlyói remetére vonatkozó megállapítások zöme már aktualitását vesztette - 1993 óta sok változás történt a remete életében, így ez kutatás főleg innen folytatja a vizsgálódást. Ki az a szentember?6 A következő fejezet tárgyát a remete sorseseményei, és ezen események önmaga és a közösség általi értelmezése képezik. A kifejezést Tengelyi László nyomán használom, aki szerint a sorsesemény legfontosabb ismertetőjegyei a másság és az idegenség. A sorsesemény olyan történéseket jelöl „amelyek hatására az önazonosság mint az élettörténet foglalata meghasad és felnyílik ”67 68, ezáltal megérthetjük hogy a remete életében a közösség mit tart fordulópontnak, és a remete mit tart az ő életén belül sorsfordítónak. Ilyen sorsesemény a remetévé válás, egy új, előre nem látható változás, amely stigmatizálással jár.69 67 Bálint Sándor a szentember típusába több készséget és hagyományt sorol: az orvosi gyakorlatot, remeteéletet és a litentiatus-hagyományt egyaránt. BÁLINT 1942, 16. 68 TENGELYI 1998, 42-43. 69 A stigmák olyan nemkívánatos eltérések jelei, amely a környezet által várttól különbözőnek mutatja a személyt. Goffman a stigma fogalmát a fizikális torzulásra, az egyéni jellem szégyenfoltjaira, valamint a 242
