Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Farkas Irén: Adatok a csíki népi kovácsmesterséghez
FARKAS IRÉN r> 1. kép. Faeke vaséle, 19. század első fele. (Ltsz. 64.) A technika fejlődésével a kovácsmester termékei is változatossabbá válnak, a paraszti gazdaságba szükséges mezőgazdasági eszközöket (ekevas, csoroszlya vagy laposvas, sarló, kapa, ásó, két- és háromágú vasvillák), háztartási tárgyak (vasháromlábak, üstök, bográcsok, serpenyők, a tüzelők vastartozékai, tüzikutyák, nyársak), épület- és bútorvasazatokat (ablak-, ajtóreteszek, vaspántok, rostélyok, szegek), más mesterségek eszközének vasfejét (fúrók, fejszék, bárdok, balták, kések), más vasazatokat (kerék- és faedényabroncsok, szekérvasalások) készít, javítja is, és az igásállatok patkolását és gyógyítását továbbra is ő végzi. Késztermékei híven tükrözik a lokális jelleget, a falusi szegényebb rétegeket szolgálja ki.32 Szerepe egy község vagy a vidék életében igen jelentős. Azt, hogy mennyibe került a kovácsmunka a limitációkból, de egy a későbbi időkből Csíkjenőfalváról való 1864-es egyezségből is láthatjuk.33 A falugyűlés megegyezik abban: a kovácsok minő áron csinálhatnak minden apróság munkákat, úgymint egyfejszét újból a gazda vasából, 40 X-ért (krajcárért), egy pár vaskiverés 50, egy fészi acéllálás 12, egy fészi üllőbe vágása 6, egy pár vasnak kiélezése 6, egy pár csizmának a megvasalása 8, egy lópatkót 4, két ökörre téli patkót 33, a kovács a maga vasából... ” Láthatjuk, nemcsak a saját anyagukból dolgoztak, de a megrendelő anyagából is, így a csíksomlyói ferencrendiek legtöbbször a saját vasukból dolgoztattak.34 35 A későbbiekben bizonyos tárgyféleségek készítése csaknem teljesen a cigánykovácsok munkája lett, így az állatok nyakára való pléh kolompok (külük), rézcsengők és rézüstök, egyszerűbb lakatok (cigánylakat), fejszék (cigányfejsze), valamint ezek javítása. A simán, egyszerűen megmunkált tárgyakhoz, mint a valamikori céhes limitácókban, most nem a „paraszt” hanem a. „cigány” jelző társul. A középkori kovácsok megmunkálási technikáinak leírását33 összevetve a 20. század második feléből való gyűjtésekkel, leírásokkal,36 azonosságuk megdöbbentő. A kézi megmunkálás konzerválta a régi technikát, mely a nagyipari termelés mellett tovább él. A faekék vasát a kovács több singvasból verte össze, teste rugalmas kellett legyen, köpüjét és élét megedzették (nádolták).37 Hasonlóan készült a balta, a fejsze kialakítása is. A szabadtüzön, illetve a nyílt kandalós tűzhelyeknél, sütéshez használt nyársat is rúdvasból kalapálták. Minden nyársnak egyik végét lándzsa-szerűen laposra kalapálták, majd kihegyezték, szárát megcsavarták, fogóját változatosan képezték ki, a rövidebbeket kézzel forgatták, a hosszabbakat tüzikutyára tették (kisebb-nagyobb kovácsoltvas állvány, a szabad tűzberendezésnél a tűzifát támasztották hozzá). A nyílt kandallók a 19. század végére kimentek használatból, így a főzési technika is megváltozott, a nyársak kiszorultak a használatból. Az elmaradottabb vidékeken, így Csíkban is, csak később, a 20. század első évtizedében tűntek el. Majdnem ugyanaz a jelenség játszódik le az ekevasakkal is. Általánosan a magyarlakta vidékeken 1870-ben váltottak át teljesen a vasekére, Csíkban, a 20. század elején is használatban 32 KRISTÓ 1995. 33 CSÍKJENŐFALVIDELIB. 34 A CSÍKSOMLYÓI. 35 SZABÓ 1954. 36 KRISTÓ 1995. 37 SZABÓ 1954, KRISTÓ 1995. 2. kép. Váltóeke vasa és csoroszlya, 19. század második fele (Lsz. 1393, 1070) 216
