Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Róth András Lajos: A Csiki Gazda vagy, hogyan nyerjünk répaetetés mellett is kitűnő minőségű tea-vajat
hanem csak a napszámos gazdaosztálynak azon alsó rétege, mely rendesen és öröktől fogva minden újításnak és haladásnak nemcsak nálunk, hanem az egész világon mindenütt esküdt ellensége szokott lenni éspedig nem elvből, hanem tökéletesen megcsontosodott tudatlanságból. ”55 Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmánya is foglalkozott a témával, melyről részletesen beszámoltak, egy, a „Köztelekéből átvett ismertető segítségével. A kivándorlási bizottság tagjai sok fajta megoldási javaslattal jelentkeztek. Köztük szerepelt a vasúti összeköttetés megvalósításán alapuló turisztika fellendítése, állami támogatású hitel- szövetkezetek felállítása (Forster Géza), a jelzálogkölcsönöket konvertáló Országos Központi Hitelszövetkezet székelyföldi megyei központjainak létrehozása, a marosvásárhelyi iparkamarával kapcsolatos mezőgazdasági és erdészeti munkaközvetítő intézet felállítása (Buday Barna), Csíkmegye közönsége kezelésében levő alapok és erdőbirtok jövedelmének az uzsorakölcsönök konvertálására való fordítása. A helyzet kilátástalannak látszott. Nem igazán fűztek hozzá különösebb reményeket: „sokkal nagyobb és gyökeresebb a székelység baja, hogysem a fennebbi javaslatok érvényesítésével csak egy mákszemnyit is lehetne segíteni azokon. ”56 Nagy Imre érdekes tagja lehetett a csíki társadalomnak. Nyilatkozatai néha nem voltak szélsőségektől mentesek. S ezekben helyet kapott a nemzete, sorstársai féltése mellett a szegény rétegek lenézése, a sovinizmus és a kulturális felsőbbrendűség is. Egy helyen a következőket írja: „a velem született vad-sovin természetem dacára is, hajlandó vagyok e kérdésben a kozmopolita állásra helyezkedni s nem szégyelem kimondani, hogy sokkal jobban örvendek egy »kivándorlóit« székelynek, mely arany-ezüst ékszerekkel gazdagon ékesítve megjelenik a Somlyói pünkösdi búcsún, mint száz itthon nyomorgó s a közviszonyokkal elégedetlen s azokat állandóan káromló koldus székelynek, aki mindig a kocsmában fetreng s józan óráiban a kocsmárosnak állandó zsellére lesz. ” „Nemzeti és magyar állami szempontból nagy veszteség, ha a székely Oláhországba távozik, de a székely ember egyéni szempontjából nem helyesebb-e, nem okosabb dolog-e, ha itthon élni nem tudván. Oláhországba megy s ott úri módra tesz szert .?”5 Ismételjük, hogy T. Nagy Imre abban a korszakban élt és tevékenykedett, amikor a magyar állam már rendelkezett a felvidéki rutén akció néven ismert gazdasági megsegítő program tapasztalataival és az ebben résztvevő vezető egyének közül voltak ismertek is Székelyföldön. Ugyanakkor a székelységben úgy élték meg a rutén akciót, mint annak jelét, hogy a kormány megfeledkezett róluk és magukra hagyta őket. A lap megpróbálta összhangba hozni a máshonnan átvett és a saját cikkeket. A helyi érdekeltségű írások az országos érdekeltségűekre történő reagálásként, annak kiegészítéseként, a helyi elemek beágyazásának igényeként jelentek meg. így kerülhettek egymás mel- lé/után olyan írások, mint a „Korlátozza-e az erdőgazdaság a legeltetést közgazdaságilag káros módon?” és a „A székelyföldi havasok kihasználásáról” címűek. Más-más megközelítésből, de mindkét írás a legelőterületek feljavításának módozatairól, követendő példáiról beszélt. A felaprózódás megakadályozásáról, a legelőgazdálkodás külterjességének visszaszorításáról, az okszerű gazdálkodásról, a fűtermés ápolásáról, az erdőtörvény végrehajtásának mikéntjéről, a kopárok felszámolásáról, a takarmánytermelés intenzívebbé tételéről.58 A lapban látott napvilágot a gazdasági egyesület véleménye a tagosítási törvénnyel kapcsolatosan is.59 Vélemény, mely a kérdőpontokra adott válaszok során, a felgyülemlett tapasztalat, a sajátos helyi igények kifejtése során fogalmazódott meg. RÓTH ANDRÁS LAJOS_____________________ ________________________________________ 55 A székelység bajai az országházban, IN Csíki Gazda, XVI (1902), 3, 35. 56 A kivándorlási bizottság javaslatai, IN Csíki Gazda, XV (1901), 6,93-99. 57 Jelentés az egyesület 1900. évi működéséről, IN Csíki Gazda, XV (1901), 7, 118. 58 Csíki Gazda, XVI (1902), 4-5, 56-62. 59 Egyesületünk véleménye a tagosítási törvény módosítása iránt, földmívelési miniszter úr által kiadott kérdőpontokra, IN Csíki Gazda, XVI (1902), 4-5, 62-67. 164
