Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Róth András Lajos: A Csiki Gazda vagy, hogyan nyerjünk répaetetés mellett is kitűnő minőségű tea-vajat
A CSÍKI gazda A díjak az anyagi vonzaton túl (pénzjutalom, más különböző előnyök) erkölcsi sikernek is számítottak, ugyanakkor a követendő példa erejével is hatottak. Ugyancsak rendszeresen ismertették a jutalmazott a hosszas szolgálatú, hűséges gazdasági cselédek névsorát. Ha betekintünk a megjelent cikkekbe, akkor világossá válik, hogy íróik a gyakorlati szempontokat tartották elsődlegesnek. Szőke Mihály javaslata a vetésforgók összeállításakor figyelembe vette a csíki táj adottságait, a legsikeresebben termeszthető növényeket (búza, rozs, árpa, zab mint gabonafélék, tengeri, burgonya, répa mint kapások, lóhere, lucerna, bükköny mint takarmánynövények), vetésforgómintát dolgozott ki ajánlásképpen, nem felejtve el a trágyázás szükségének kihangsúlyozását sem. Más helyt a vetőmagvakkal folytatott kísérletekről számolt be a lap, keresve a csíki medence legoptimálisabb gabonafajtáját. 1900-ban hatféle zabbal (Új Smaragd, Ligowói óriás, Duppaui, Waldvirtler, Anderbecki, Csíki zab) és négyféle árpával (Golden Melon, Hanna Pedigree, Svéd árpa, Csíki árpa [honosuk Schvalie]) és egy pár fajta rozzsal (Szentjános rozs, almstadti és csíki őszi rozs) végeztek termelési kísérletet, mely során, zab esetében a jó hozamú csíki vetőmag alkalmatossága is bizonyítást nyert.2'* Más volt a helyzet a cukorrépa termesztését illetően, ahol nem igen találkozhattak a csíki ember lelkesedésével. Az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés összefüggő problemtikájának tárgyalásánál is ezek az elvek érvényesültek. Egy egyszerű és lényegre törő kis írás, alig több mint száz évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet azokra a veszélyekre (a meggondolatlan és ésszerűtlen erdőirtásra), amelyekre napjaink társadalma az oly nagy riadalom ellenére sem képes megfelelő választ, megoldást találni. Szavai ma is felkiáltójelként foghatók fel. Érveit talán érdemes lenne megszívlelni újdonsült „régi” erdőtulajdonosainknak is. A hozamok rendszeres kihasználása, a szabályosság megvalósítása felé való törekvés, erdőkárok minél szűkebb körre való szorítása láncszemenként kapcsolódnak egymásba. Akkor, majd talán nem születnének a régieket („Mohos”, „Lucs”, „Perzselt sarok”, „Szakadát”, „Rejtek”, „Ugra”) helyettesítő, vagy azokat kiegészítő, a mostani zöldarany masszív fosztogatásra utaló újabb dűlőnevek. „A minden gond nélkül és körültekintő óvatosság hiánya mellett keresztülvitt erdőirtásnak az lett az eredménye - írta a szerző -, hogy egymástól kisebb-nagyobb távolságokra puszta hegyhátak, hegygerincek, hegyoldalak maradtak, milyenek a szomszédos oláhországi havasokon is nagy számmal láthatók - melyek a rohanó orkán romboló erejét már nem tudták megtörni, sőt utat nyitottak számára,25 26 A követendő utat is kiszabta a kis cikk. Mint írta: „ha majd eljön az idő, melyben a törvény szigora nálunk sem lesz nyűg, ha majd az erdők nagy’ nemzetgazdászati fontosságát be fogja látni nemzetünk apraja-nagyja; ha a kopár területek az ország minden zugában beerdősíttetnek: akkor a megvillant erdőtudomány örök fénye fogja jelezni a tért, melyen a jövő nemzedéknek haladnia kell.”2 Az erdő és használatának (az akörüli bonyodalmak) kérdései napirenden voltak. A folyóirat a kritikán túl helyet adott a hatóságok felé tett kérvényezések, felterjesztések, interpellációk közlésének is. Bedő Albert, a Székely Egyesület elnökének Darányi Ignáchoz intézett felterjesztése a székelyföldi erdőknél a legeltetés túlságos megszorításának mellőzésére, a legelőerdő üzemként berendezhető erdők kijelölésére vonatkozott, a székelyföldi szarvasmarhatenyésztés megkönnyítése céljából. Az indoklásban a miniszter megértésére hivatkozott: ,JExellentiád is bizonyára egészen célszerűnek ismeri azt, ha a jövő érdekében szükséges áldozatok nem teljes súlyosságukkal, de a megélhetés viszonyaival arányban álló mértékkel nehezednek a jelen korszakban élő nemzedékre. ”28 25 Csíki Gazda, XIV (1900), 7, 102-103. 26 Pál János, Legelőterületek keletkezése, IN Csíki Gazda, XIV (1900), 6, 80; 81. 27 Pál János, Legelőterületek keletkezése, IN Csíki Gazda, XIV (1900), 6, 80; 81. 28 A székelyföldi legeltetések, IN Csíki Gazda, XV (1901), 2, 19. 159
