Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Róth András Lajos: A Csiki Gazda vagy, hogyan nyerjünk répaetetés mellett is kitűnő minőségű tea-vajat
de ezen hiányok évről-évre lassanként megszűnnek. Maga a gazdaközönség is belátja, hogy a tenyészbikának felnevelendő anyag nagyon figyelmes megválasztást és még nagyobb gondozást igényel. ”10 A kiállításoknak volt némi közösségformáló szerepük is, hiszen alkalmat teremtettek a „szakemberek”20 számára, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, közös nevezőre hozhassák az általános tenyésztési célirányokat az egyéni kezdeményezésekkel és törekvésekkel. Ezen kiállításokat a gazdasági egyesület, a vármegyei mezőgazdasági bizottság és a földművelésügyi minisztérium közös szervezésében tartották. A díjazást a járási mezőgazdasági bizottság és a gazdasági egyesület küldötteiből alakított bíráló bizottságok ejtették meg az állami állattenyésztési kerületi felügyelő részvételével. Az állatok elbírálása során derült fény azokra a hiányosságokra, amelyeket orvosolni kellett (pl. cson- tozati és küllemi hibák) és ekkor derült ki, hogy hol járnak el a legnagyobb figyelemmel és körültekintéssel az apaállatok kiválasztása során, hol tapasztalható az elöljáróságok jótékony szerepe az álattenyésztés javítása érdekében.21 A kiállításokra felhajtott állatok ugyanakkor jelezték azokat a fajtaváltáshoz22 köthető változásokat, változtatási kísérleteket is, melyeket az állam indított be és szorgalmazott. Mint látjuk, a 19-20. század fordulóján és a majd bekövetkező - a szarvasmarha tenyésztésben nagy vitákat keltő - fajtacsere hajnalán vagyunk. Nem csoda tehát, ha a lap se tudta megkerülni a témát. Az állatlétszám nyilvántartásra is rendszeresen visszatért. Amikor az 1895-ös országos kiállításra a Gyímesek és Békás környéki „csutika” szarvú kis mokány, „busa" csángó marhát a rendezőbizottság felülről érkező kérésére fel kellett küldeni Budapestre, és kiderült, hogy a hatóságoknak szándékaik vannak ezzel a fajtával (szegényebb havasi lakók közt kiosztandó tenyészanyag előállítása), akkor sietett felhívni az erdélyi magyar marha iránt elfogult csíki gazdaközönség figyelmét az addig elhanyagolt fajta pártolására is. Ebben az esetben is észlelhetjük, hogy a lap, az akkor dívó tenyészirányból adódóan, még ha a magyar-erdélyi szarvasmarha mellett is tette le a voksát, kényszeredetten, de már teret biztosított a „kártyavár” stabilitásúnak ítélt tarkafajta térhódításának is, némi kikötések mellett. Jakab László, a cikk írója belátta, hogy a küzdelem a magyar erdélyi és a nyugati fajták között életre és halálra megy. Mert mint írta: „ha így haladunk, ez az idő is elkövetkezhetik, hamarább, mint ahogy gondoljuk. Most még az 1894-ik évi XII. te. annyiban nyújt némi védelmet a m. erdélyi fajtának, hogy a részére kijelölt tenyészkerületekben hatósági támogatásban részesül; azt a kaput azonban, melyen bármely fajta besétálhat ezekbe a kerületekbe, a 24—31-ik ff-ok elég tágra nyitották. A kijelölt tenyészkerületekben ugyanis a törvényhatóság elhatározása és a minisztérium jóváhagyása után a tenyészfajták a változott viszonyoknak megfelelőleg változtathatók. ” Nem is a váltás ellen emelte fel a szavát, mintsem inkább azon erőszakos törekvés ellen, „ mely a tarka fajták egyszerű beplántálása által akarja áthidalni azt az űrt, mely nálunk az óhajtások és a tényleges valóság között van. ”2^ Egy későbbi cikkben Nagy Imre úgy fogalmaz, hogy „a régi honi fajtánkhoz már csak azért is ragaszkodnunk kell, mert a már megerősödött fajtát mindig könnyebb nemesíteni s a jobb tulajdonokat azokban időről ideire behozni, mint valamely újjal való kísérletezés s az is tekintetbe veendő, hogy ha a drága honi fajta szürkés-fehér erdélyi magyar fajtánk elkorcsosul, igen nehéz újból egy tiszta fajt létrehozni”2* RÓTHANDRÁS LAJOS______________________________________________________ 19 Az idei bikavásár és jutalmazások, IN Csíki Gazda, XV (1901), 3, 46-48. 20 Miért ne lehetne azt az egyszerű állattartó kis/középgazdát szakembernek tekinteni, aki évtizedes tapasztalatokkal rendelkezve hagyományszerűen űzte az állattartást oly módon, hogy kiállításra merte vinni állatát?! 21 Bikavásár Uzonban, IN Csíki Gazda, XVI (1902), 3, 38-41. 22 RÓTH 2008. 23 Jakab László, A magyar-erdélyi szarvasmarha fejlődése, IN Csíki Gazda, XV (1901), 3, 60-64. 24 Csíki Gazda, XV (1901), 2, 46. 158
