Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Róth András Lajos: A Csiki Gazda vagy, hogyan nyerjünk répaetetés mellett is kitűnő minőségű tea-vajat
tény- és képszerűen, ami a kiadvány hasábjain szövegesen is megfogalmazódik majd, és amelyre lennebb történik utalás. Ezen alkalommal, anélkül, hogy teljességre törekednénk a téma kifejtésében, a lap - főleg a huszadik század első felére eső, a Székelyföldi Kirendeltség2 megalapítását megelőző - számaiban megjelentek alapján próbálunk képet festeni annak szerkesztési elveiről, tartalmi összetételéről, célkitűzéseiről. Annál is inkább, mivel ez az a kor, amikor az egyéni, a közösségi, társadalmi és az állami érdekek3 némi egybeesésével is számolhatunk, olyan körülmények között, amikor magasabb - államilag is támogatott - rangra lép az a társadalmi önszerveződés,4 amelyre a felfele ívelő korszakában levő állami fejlődésnek is szüksége volt. Lásd a különböző típusú társasági, szövetkezeti mozgalmak,5 gazdaköri alakulatok kibontakozásának elősegítését, netán jó szándékú erőltetését. A szerkesztő és az egyesületi vezetők nyíltan vállalták, hogy egy hosszadalmas, de szükséges utat járnak be, mondván: „Kifáradhat[at]lan türelem és soha nem múló buzgóság kell ahhoz, hogy a konzervatív hajlamokkal megcsontosodott gazdaközönséget az újabb kor valamely újabb eszméjének, mely a legcsekélyebb újítással is jár, meg lehessen nyerni.”6 A Csíki Gazdát a gazdasági egyesület alapító, rendes és évdíjas tagjai ingyen kapták kézhez. Az évi 1 korona tagsági díjat befizető kedvezményes tagok a lapot csak további két korona befizetés után kaphatták meg. Az 1 koronánál kevesebbet fizető régebbi pártoló tagok, tagsági díjukat ki kellett egészítsék legalább egy koronára, ahhoz, hogy a külön két korona átutalása során kézbe vehessék a lapot. A folyóirat üzenőfalnak is számított. A vidéki tagok részére a Csíki Gazda néhány számához egy-egy levelezőlapot vagy aláírási ívet is mellékeltek új tagok szerzése céljából. A nyári munkaidő alatt (július-szeptemberben) általában szünetelt. A Csíki Gazda közérdekű és nagyobb terjedelmű saját szakcikkei mellett, melyek közt gyakoriak voltak a központi gazdasági lapokból, az Erdélyi Gazdából, vagy a budapesti Köztelekből átvettek, a lap második felében, az olvasók érdeklődésére számot tartható rövidebb, de hasznosnak remélt, gyakorlati jellegű írásokat is közölt a „vegyes közleményekben ”, melyben az országos és nemzetközi hírek is helyet kaptak: szakminisztériumi-, törvényi rendelkezések, megyei hatáskörű utasítások, szakmai újítások, felfedezések, javaslatok, kísérleti beszámolók, könyvismertetők, vagy azok részletei, új gazdasági folyóiratok jelzése, ajánlása. A leghasznosabbaknak azon cikkek bizonyultak, melyek a csíki tájhoz, éghajlatához, a kívánalmakhoz, lehetőségekhez, a vármegye sajátságos gazdasági és birtokviszonyaihoz kötődtek és a csíki ember mentalitására hatottak. (Csak egy párat ragadva ki, pl. Szőke Mihály: A vetésforgóról7 8', Milyen az okszerű gazdálkodást, Hogy műveljük a földetF9 Kertész István: Törpe fák a konyhakertben,10 Pál János: Legelőterületek keletkezése,11 Csibertics Imre: A mezsgyék és azok világa,12 Szilárd Gyula: A melegágyról,13 Z. Kis Sándor: Hogyan RÓTH ANDRÁS LAJOS_____________________________________________ 2 BALATON 2006. 3 RÓTH 2004. 4 BALATON 2010a; BALATON 2010b. 5 BALÁZSI 2009. 6 Jelentés a gazdasági egyesület 1898. évi működéséről, IN Csíki Gazda, XIV (1900), 4, 47. 7 Csíki Gazda, XIV (1900), 4, 57-59. 8 Csíki Gazda, XIV (1900), 9, 129-135. 9 Csíki Gazda, XV (1901) több számban folytatásban. 10 Csíki Gazda, XIV (1900), 2-3, 42-44. 11 Csíki Gazda, XIV (1900), 6, 77-81. 12 Csíki Gazda, XIV (1900), 6, 81-86. A mezsgyékben elszaporodó kártevők között szép számmal akadtak egerek is (mezei pockok), melyek állandó problémát jelentettek a szántóföldön. Irtásuk (szükségessége) visszatérő motívum volt a lap hasábjain. A korra jellemző megoldás volt a Darányi Ignác által is javasolt, miszerint „az irtásnak legegyszerűbb és sikeres módja, hogy az eke által kifordított egerek az eke nyomában haladó munkás (gyerek) által agyonüttessenek. ” 13 Csíki Gazda, XV (1901), 1,11-14. 156
