Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Róth András Lajos: A Csiki Gazda vagy, hogyan nyerjünk répaetetés mellett is kitűnő minőségű tea-vajat
A CSÍKI gazda avagy, hogyan nyerjünk répaetetés MELLETT IS KITŰNŐ MINŐSÉGŰ TEA-VAJAT Róth András Lajos Mottó: „Keveset markolj, de azt jól megszorítsd, Ne a földet, a munkát szaporítsd. ” Kissé bizarrnak tűnhet a cím, de igencsak sokat takar. Egy gazdasági folyóirat nevének és egy közleménye címének összevonásából adódik. Benne van a csíki gazda, mint gazdaember, benne van a Csíki Gazda, mint vidéki agrárszaklap, utalás van benne a fejlesztendő állattenyésztésre, a takarmánytermelésre, és a napirenden lévő fogyasztási szokások megváltoztatásának és a gazdasági ismeretterjesztés szükségszerűségére egyaránt. A csíki tájhoz konok jellem igényeltetik, és lakói bírnak, mindig is bírtak ezzel. A székely embernek a földhöz való viszonyára is ez nyomta rá a bélyegét. Kínkeservesen megdolgozott agrártermékeihez szívósan ragaszkodott, az új felé csak hosszas és csak hitelesen hangzó meggyőző munka után nyitott. Az ősöktől örökölt, megtanult földművelési formáktól nem igen akart eltérni. Viszont a 19-20. század fordulójának gazdasági igényeivel szemben ezzel a mentalitással vajmi kevéssé lehetett eredményes lenni. Ezért volt nagy jelentősége a gazdasági ismeretek terjesztése sorozatában a központi és helyi gazdasági szaklapok elindításának és terjesztésének, még akkor is, ha ezen lapok inkább csak az agrárközéposztály szócsöveinek bizonyultak. Ilyen kiemelt fontosságú, agrárismereteket terjesztő lapnak bizonyult az 1887-ben alapított, kezdetben Gazdasági Értesítő, majd később Csíki Gazda Gazdasági Értesítő (a Csík megyei Gazdasági Egyesület közlönye) néven, eleinte negyedévenként, majd havonként megjelenő folyóirat, mely több évtizedes megjelenése során nemcsak a csíki gazdák soraiban hintette el termékenynek bizonyuló magvait. Ugyanakkor jelentős társadalomszervező jelleget is öltött. Az egyesület meghirdetett célja, mely „ a gazdasági és közgazdasági boldogulás nehéz útjának egyengetésére, a gazdasági közértelem fejlesztésére, a nagy közvélemény jó hangulatának ébrentartására, a gazdatársadalom érdeklődésének felkeltésére és az újabb kor és annak haladása követelményeinek majdnem titkon való becsempészésére ” irányult, a lapnak is céljává vált. A kiadvány kezdetben Györgyjakab Márton, utóbb Szvoboda József helybeli sajtója alól került az érdeklődők kezébe.1 Címlapja nyomdai kliséjét ugyanaz a budapesti Kurcz és Társa („Kurcz és T°- ph'j litografikusok fotocinkográfiai műintézete készítette, amely több más korabeli rangos folyóiratot, mint például a Vasárnapi Újságot, vagy a Művészetet is illusztrálta. A sarjadzó törzsre felfűzött öt kép mintegy be is határolta a lap tárgykörét és célközönségét. A székelykapu szimbolizálta specifikus élettér, a jellegzetes, fenyvesek övezte hegyvidéki táj, a felsorakoztatott, inkább egyszerű kézi szerszámokra szorítkozó mezőgazdasági leltár és a melléje társult szegényes baromfiudvar, a gyümölcsök közé besorolt, méhek szorgalmára utaló méhkas, valamint az itató köré gyűlt, békésen legelésző, kérődző - akkoriban még a többséget képező - őshonos szürke-szarvasmarha csorda, mind azt rögzíti 1 VOFKORI 2007, 304. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve, VII., 2011, p. 155-168. 155
