Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)

Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok

AZ UTOLSÓ SZÉKEL YFÖLDL KLRÁL YBÍRÁK ÉS AZ ELSŐ FŐISPÁNOK (1854-1919) ügyvéd, országgyűlési képviselő, a képviselőház alelnöki funkcióját is betöl­tötte. A híres pesti orvos, az Orvostudományi Egyetem rektora, Korányi Frigyes lányát, Malvint vette feleségül. A zsidó eredetű Korányi (Kronfeld) család 1884-ben kapott nemes­séget, 1908-ban pedig magyar bárói rangot. Az ifj. Dániel Gábor sógora ifj. Korányi Frigyes az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója, képviselő, több ízben pénzügymi­niszter és kereskedelemügyi miniszter, párizsi és madridi követ volt. Fia, Gábor (1880-1957) a Központi Hitelszövetkezet ügyvédje - ahol amúgy nagybátyja volt a vezér- igazgató - és a budapesti unitárius egyház főgondnoka, az első világháború idején rövid ideig belügyminiszter volt. Szintén a zsidó nagypolgársággal került szegről-végről rokoni kapcsolatba Béldi is. Sógora gr. Nemes Vince Wodianer Mór, a bécsi tőzsde, az osztrák-magyar államvasuti társaság elnökének lányát, Gabriellát vette feleségül. így Béldi sógorságba került Wodianer Alberttel, a zsidó származású nagypolgárság egyik jeles képviselőjével. Béldi másik sógora gr. Nemes János gr. Bethlen Sándor főispán lányát, Polyxenát vette feleségül, és szintén országgyűlési képviselő volt. ■ Új vármegyék - új főispánok? Az 1867-ben ideiglenesen megerősített főtiszteket 1869-ben véglegesen is kinevezték. Egyedül Mikó Antal esetében merültek fel kétségek. Róla többször is érkeztek be olyan jelentések a királyi biztoshoz, hogy nem képes megfelelően ellátni hivatalát, és felmerült, hogy leváltják öregsége és alkalmatlansága miatt. Erre azonban csak pár év múlva került sor. 1874-ben a már nem fiatal (a hatvanadik évéhez közel járó), de agilis Mikó Mihály révén remélték az ellenzéki beállítottságú széket jobban kézben tartani. Mikó Mihály miután 7 évig (1867-74) volt marosszéki főkirálybíró, 1874-ben „hazatért” Csíkba (itt született, itt kezdte karrierjét és itt voltak birtokai), és haláláig (1881-ig) volt Csík vármegye főispánja. Bár nincs rá adatunk, de valószínűsíthetjük, hogy Mikó saját kérésére került Csíkszék, illetve késpbb Csík vármegye élére. Helyét Marosszékből, majd Maros-Torda vármegye élén Béldi Gergely aranyosszéki főkirálybíró foglalta el. A jelentéktelen Aranyosszék után Béldi fontosabb feladatot kapott, amikor a Marosszékből és Torda megye felső kerületéből alkotott Maros- Torda megye főispánjává nevezték ki. Aranyosszék ugyanis Torda megye alsó kerületével olvadt össze, ott pedig meghagyták a régi Torda megyei főispánt, br. Kemény Györgyöt. Az átalakítást már korábban előkészítették, így 1875-ben Béldi már Marosszék főkirálybírája volt, Kemény György pedig Torda mellett Aranyosszéket is igazgatta. Béldi, az utolsó marosszéki főkirálybíró és egyben az első főispán 1883-ig maradt a megye élén. Dániel Gábor - mint már láttuk - a közigazgatási átszervezés után is a helyén maradt, egészen 1891-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig volt Udvarhely megye főispánja. Közben 1876-ban az unitárius egyház főgondnokává választották és ebbeli minőségében főrendiházi tag lett. Számtalan intézménynek, alapítványnak, egyesületnek volt kezdemé­nyezője, illetve támogatója. Többek között a Magyar Történelmi Társulat választmányi tagja volt. Idős korában megírta családja történetét és a családi levéltárból egy okmánytárat állított össze. Kálnoky még az átszervezés előtt visszavonult, a Szapáry-kormány belső titkos tanácsosi ranggal nyugdíjazta. Kálnoky nem volt túlságosan népszerű, ahogy Daniel jellemezte: „egy minden tekintetben kitűnő hazafi, de nagy arisztokrata ”.27 Ráadásul a széktől is gyakran tartózkodott távol, ilyenkor az alkirálybírák egymással rivalizáltak. Helyére ideiglenesen Lázár Mihály egykori alkirálybírót, majd később a székely városok főispánját nevezték ki, de neki a támadások miatt hamarosan távoznia kellett. 1848 előtt Jósika Samu erdélyi udvari 27 DANIEL, 121.

Next

/
Thumbnails
Contents