Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Történelem - Pál Judit: Az utolsó székelyföldi királybírák és az első főispánok
kancellár „kémjének” tartották. 1848-ban honvéd őrnagy volt, de később azzal gyanúsították meg, hogy a tömösi hadizsákmány egy részét illetéktelenül magánál tartotta.28 A miniszter- tanácsban már 1875 áprilisában szóba került helyette Pótsa József, a későbbi főispán kinevezése. 1875 májusában mégis Szentiványi Gyulát nevezték ki (akkor még főkirálybírónak), aki 1877-ig maradt hivatalában. Utóda Pótsa József lett, aki aztán több mint két és fél évtizedig állt Háromszék megye élén. Ha azt nézzük, hogy kik voltak a székely megyék első főispánjai, akkor azt látjuk, hogy a négy megye élén három régi főkirálybírót találunk, igaz közülük csak Dánielt eredeti helyén. Mindhárman az erdélyi közigazgatás „veteránjai” voltak. Péchy Manó királyi biztos is nagyra becsülte mindhármukat és gyakran vette igénybe szolgáltatásaikat, illetve tanácsukat nem közvetlenül saját törvényhatóságukat érintő kérdésekben is. Péchy javaslatára különböző ügyekben többször kormánybiztosnak is kinevezték őket, így Béldi a Magyarország és a román fejedelemségek közti határvizsgáló bizottság vezetője volt. A kipróbált, tapasztalt és megbízható főtisztek szolgálataira a közigazgatási átszervezést követően továbbra is igényt tartottak. Az egyetlen új ember Szentiványi Gyula volt. Az igen fiatalnak számító, mindössze 33 éves Szentiványi régi háromszéki családból származott, akinek ősei között több széki hivatalnokot találunk: nagyapja és apja is különböző tisztségeket viseltek, nagybátyja 1848-ban képviselő volt. Az unitárius Szentiványi iskoláit a brassói evangélikus, majd a kolozsvári unitárius gimnáziumban, a jogot Marosvásárhelyen, majd a kolozsvári jogakadémián végezte, végül még a régi mód szerint a Királyi Táblán tett ügyvédi vizsgát. Közben 1862-től a Főkormányszéken szolgált, majd az ügyvédi vizsga letétele után 1867-től Kolozs megyébe nevezték ki törvényszéki ülnöknek. A törvényszékek újjászervezése után 1871-től törvényszéki bíró lett. 1875-ben kinevezték Háromszék utolsó főkirálybírájának, majd ő lett az első főispánja is a megyének. A közigazgatási átszervezés egyik vitás kérdése éppen a két eltérő hagyományú törvény- hatóság, Háromszék és Brassó egyesítése volt. A szászok természetesen tiltakoztak ellene, de a háromszéki székelyek sem lelkesedtek érte, főképpen attól tartva, hogy az új megye központja Brassó városa lesz. Végül is mindkét törvényhatóság fennmaradt, de mintegy áthidaló megoldásként 1876-ban Szentiványi lett Háromszék mellett Brassó megye főispánja is. 1877 májusában a háromszéki főispánság helyett Fogaras megye élére nevezték ki. 1882-ig volt Brassó és Fogaras megyék főispánja. Ekkor visszatért az igazságügy területére: 1882-ben a marosvásárhelyi királyi tábla tanácselnökévé, 1887-ben kúriai bíróvá nevezték ki. Karrierje inkább kivételnek tekinthető a dualizmus teljes időszakában, ugyanis viszonylag ritka volt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás közti ilyen (az ő esetében többszöri) átjárás. A 19. század középső harmada igen sok változást hozott a közigazgatás terén is. 1848 után a közigazgatási beosztás hagyományos rendszerét többször átalakították, illetve visszarendezték. A kiegyezés után is még egy évtizedig tartott az átmeneti állapot, míg végül 1876-tól végleg felszámolták a székely székeket és a Székelyföldet is betagolták az új, egységes közigazgatási rendszerbe. A közigazgatás csúcspozícióiban viszont jóval nagyobb volt a stabilitás. Itt nagyrészt továbbra is a régi elit folyamatossága figyelhető meg. Az utolsó főkirálybírák többsége még 1848 előtt kezdte karrierjét, családjukban korábban is több széki hivatalviselőt találunk, és általában erős lokális kötődéssel rendelkeztek. Az erdélyi főispánokkal összehasonlítva szembetűnő, hogy míg a főispánok jó része előzmények nélkül került a hivatalába, mintegy a születésük „predesztinálta” erre és korábban nem viseltek megyei hivatalt, a székelyföldi főtisztek - Béldi kivételével - mind fokozatosan építették karrierjüket. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a közigazgatás átszervezése után az új főispánok nem új emberek voltak, hanem - egy kivételével - a régi főkirálybírák közül PÁLJUDIT____________________________________________________________________________ 28 DANIEL, 123. 152
