Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Balázs Lajos: A nemiség kultúrájának, üzleti vonatkozásainak, nyomorának és tragikomédiájának példázatai a hazai politikai fordulat előtti és utáni évek paraszti társadalmából
vajon ezek után milyen lesz a (láthatatlan) gyermeke, akinek kihordását immár vállalnia kellett. Melyik a nagyobb dráma: átélni egy tiltott abortuszt vagy átesni mindezen azzal a távlattal, hogy sérült, hogy nyomorú gyermeket hoz a világra? Itt jegyzem meg, hogy a parasztasszony, akinek élethelyzeteit a sorsfordulók kutatása során annyi változatban megismertem, szóval a parasztasszony lelki világa sokkal összetettebb, bonyolultabb és még mindig az, mint a városi, mint az iskolázott(abb) nőké. Ha gyermek eltevésre fordította az eszét, félnie kellett az Istentől, a közösség, a falu megvetésétől, a szégyentől, a törvénytől, a haláltól. Félnie kellett és kell a bűn tudatától, amit katolikusként, ortodoxként vagy meggyón vagy nem, keresztyénként megbán, de nem, vagy nehezen szabadul tőle. Mindezek ellenére nem is ritkán megtette: a nagy család, a nyomor, a szükség, a békétlenség stb. miatt. A paraszti társadalom nő személyei nem tudtak olyan egyszerűen lezárni egy ilyen ügyet, mint Găbiţa, a film főszereplője, aki a műtét után a vendéglő teraszán köt ki, talán rántott húst rendel a pincértől, és megtiltja a barátnőjének, hogy a történteket többet szóba is hozzák. Az abortáló parasztasszonyok, leányok közül, mert sokan házi abortiv praktikákhoz nyúltak, nagyon sokat a koporsó födele zárt le, sok árvát, köztük sok torzgyermeket hagyva maguk után. Mások pedig életükre megnyomorodtak. És a kollektív emlékezet számtalanszor szóba hozza. A fogamzás és terhesség elleni védekezés, a terhesség megszakítása, csecsemőgyilkosság a paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs legproblémásabb, legbonyolultabb, legtöbb tudást igénylő, legrejtélyesebb, legszámosabb emberi - asszonyi/női - tragédiát követelő, kiváltó területe, része. Mértéke, aránya bármely közösség felemelkedését, vitalitását, vagy ellenkezőleg, erőtlenné válását, aztán széthullását hozhatja. Ezen meglátásomat az erdélyi magyarság egésze, de akármelyik magyar település egyéni sorsa is bizonyítja. Megjegyzem azonban, az igazság kedvéért, hogy a fenti állítások és következtetések rutinos változata is igaz. A fogamzás és terhesség elleni védekezés valamint a házi abortiv eljárások Csíkszent- domokoson egy sajátos életsorsból adódó helyzetek és körülmények következményei. Egyfelől a szentdomokosiak valóban szerették a gyermeket:2 a gyermekigenlés akarata statisztikailag bizonyítható. 1992-ig az utóbbi 150 év alatt a szaporulat következetesen növekvő tendenciát jelez. Másfelől szembesülnie kellett a település földrajzi, gazdasági, szociális helyzetének szorításaival: a kevés és gyenge minőségű szántóföld, az erdei munka, munkahelyek hiánya, a házépítésre alkalmas kevés belterület, a családi gazdaságok sűrűsége; az 1962 utáni gazdasági, társadalmi, civilizációs, kulturális változások, a kollektivizálás, az ingázás jelensége. Ezek az állapotok ütköztek az egyfödél alatt való többnemzedékes pátriárchális együttélés fokozatos visszautasításával, a házasulandó fiúk különálló ház igényével, az 1989 utáni külföldi munkavállalás megsokasodásával stb. Az új civilizációs igények megjelenésével, a nyomukban megjelenő feszültségek nyomására újra kellett osztani a családok belső jövedelmét, le kellett mondani valamiről valamiért. A valós gyermekkultusz, az átlagos 4-5 gyermekes család eszménye megbicsaklott, átlagosan két gyermekre zsugorodott. A célhoz eszközök kellettek. Ezeknek jelentős részét Csíkszentdomokos népe (is) saját kultúrájában találta meg. A jelenség megértéséhez nem mellőzhető, hogy a kérdéskör morális, etikai, vallásos érzülettel, tudattal átitatott,3 és az sem, hogy a fogamzás elleni védekezés, a magzatelhajtás igen ősi gyakorlat az egész magyarság körében. Azok az eljárások, próbálkozások, praktikák, amelyeket együttesen népi preventív- és házi abortiv eljárásoknak nevezek, valamint a magatartás és viselkedésformák, a gyermek elfogadásának, vissza- vagy elutasításának szemlélete mind-mind részei a nemi kultúrának, de a fentiek miatt túl is mutatnak rajta, ismét cáfolják azt az ítéletet, mely szerint a parasztság tudatlan és járatlan a védekezés dolgaiban. Tudása, függetlenül ennek minőségétől, amibe bele tartozik az ártatlan naivitás is, maga-szerezte, -tapasztalta tudás. Vele járó kételyei, félelmei viszont hatványozottak. A gyűjtés időszaka 1989 előtti abortusz tilalom és a ’89 utáni abortusz-szabadság éveire esik. Mind a két időszak a paraszti nemi kultúra sokféle eszközét aktivizálta. A Ceauşescu-kor abortusz nyomora számtalan, különböző korú házi fogamzásgátló és abortiv praktikát aktualizált, hozott felszínre a védekezési műveltség mélyéről. A kétségbeesés és a félelem leleményei ezek! A módszerek változatossága és eszköztára, úgy tűnik, kimeríthetetlen. Végezték és végzik bábaBALÁZS LAJOS__________________________________________________________________________________ 2 A csíkszentdomokosi gyermekkultuszról bővebben BALÁZS 1999,106 és köv., 2001, 103-110. 3 Bővebben BALÁZS 1999, 133-157. 380
