Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Irén: Eleink régi ivóedénye: a fakulacs vagy csutora, a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében
FARKAS IRÉN A faesztergályosság (lat. torneator) már a koraközépkorban elkülönül a többi faműves szakmától. Egyes kutatások szerint a 15. században céhesedik.6 A régi típusú technikát alkalmazta a különféle, kisebb-nagyobb faedény-féleségek előállítására, amit többféle munkákban alkalmaztak: háztartásban, építészetben, bányamunkánál egyaránt. Ezek a teknőfélék, vályúk, favedrek (rocs- kák), kádak, tartályok, hordófélék, bödönök, vízhordó légelyek, csobolyók, virágnak való iratos faedények.7 E mesterségből váltak ki a már említett csutorások, kupások, de a középkori esztergályos munkaeszköz, a technika és a kidolgozás, a munka menete nagyon sokáig továbbél, konzerválódik. Általában juharfából, de diófából, tiszafából, egyetlen darabból vájt (monoxil) termék. A farönköt megfelelő méretre vágták, fejszével lenagyolták, esztergakéssel kivésték a külső formát, nyakát, vállát, oldalát, lábát vagy talpát. Belsejét kotróvassal vájták ki. Oldalának közepén korong alakú nyílást hagytak, amit aztán a legvégén zártak le egy odaillő lappal, ezt nevezték a kulacs fenekének. Ezután vésték ki a szájnyílást, majd a kupakot, illetve a fedelét, dugóját. Belül a folyadék megtartására viasszal, gyantával öntötték le. A kész darabra került rá a vésett dísz, a felirat, a festés, utána meg a szíjgyártók szíjazattál, esetenként bőrdísszel, vagy bőrbevonattal látták el. Később a csutorások, kupások is céhekbe tömörülnek, sokszor más szakágakkal egyesülve. Híres volt a veszprémi csutoráscéh,8 mely 1726-ban alakul, a debreceni, a nagyvázsonyi, a nagy- kanizsai, a miskolci is. Erdélyben aló. századtól tömörültek az esztergályosok céhekbe, Kolozsvárt, Brassóban és a szász városokban. A nagybányai kupások9 1716-ban váltanak céhlevelet tálasmesterekkel együtt. Nemcsak az áriimitációban felsorolt termékei érdekesek,10 11 de a műremek megszabása is: „Az céhnek csináljon mesterremeknek egy fél vedres, csűs szájú, félodalú palackot, egy félvedres csatornás fedeles kupát, egy tángyéros tornyos kalamárist. 1 A céhes igényesség megszabja: „műlátó mester uraimék művet látván és hibát találtatván úgymint szekercefaragást, hasadást vagy fahajat vagy viaszatlant, az hol szükséges volna...minden hibának 3-3pénz a büntetése.”12 Az idézetben szembeötlő a mesterség technikájának megóvása, a másfajta megmunkálás, a bárddal való faragás kizárása, ugyanakkor a kidolgozás finomságának az igénye. Nagy vásárhelyekben működő céhek körletében, a vásárokon a céhes mesterek árulták a kulacsokat, így a veszprémiek is, akiknek ugyan tiltották a nagy „cifra ” vagy „kockás” kulacsokat, mert kelendőek voltak. Ugyanez történhetett Erdélyben, Nagybányán, Kolozsvárt, Brassóban, Szebenben is. Azokon a vidékeken, ahol nem működött kupáscéh, a falusi háziiparos mesterek, esztergályosok, kupások készítettek kulacsokat. így volt például ez a Szilágyságban.13 Csíkban is hasonló lehetett a helyzet, ugyancsak a háziiparosok, jó faművesek, esztergályosok, kupások készítették a kulacsokat. Az országos összeírások és a csíkszéki anyakönyvek bejegyzései viszont kevés adatot szolgálnak e mesterségre. A mesterség latin megnevezése, a „ligno lagenarius"l4, viszont gyakran a „torneator” kifejezést is fakupásnak fordítják. Az általános faműves, fafaragó megnevezés, a „faber lignarius "viszont többféle faragómunkát fed, és a későbbi időkből való példák alapján arra lehet következtetni, hogy egyazon mester keze alatt két, olykor három specialitás egyesül.15 A helyi írott források függvényében azt nem tudjuk bizonyosan megmondani, hogy pontosan mikor váltanak technikailag a faedények előállításának módján, a régi és az új mesterségek, tekintettel arra, hogy vannak vidékek és helységek, ahol egy régi mesterség és technikai módja sokkal továbbél, mint általánosan, országosan (példa erre még a népi textílművesség). Bogdán István16ar- ról ír, hogy a 18. században a faragómesterek megfogyatkoznak ugyan, de egyes helyeken a mesterség továbbél. „Némelyike azonban még egy ideig tartotta magát, mint az uradalmak 6 BOGDÁN, 2006. 7 MKL. 8 NAGYBÁKAY, 1988-2002. 9 KOVÁCH, BINDER, 1981, 247-249. 10 MN. 11 KOVÁCH, BINDER 1981, 236. 12 KOVÁCH, BINDER 1981,241.1. 13 KÓS 1974. 14 KOVÁCH, BINDER 1981, 306. 15 BOGDÁN 2006; FARKAS 2006, 148-149. 16 BOGDÁN 2006. 432
