Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Farkas Beáta: Szakrális térszerkezet a felcsíki Nagyboldogasszony egyházközségben
IARKAS BEÁTA A kápolna egyre intenzívebb használata arra enged következtetni, hogy a Nagyboldogasszony egyházközség szakrális élete két centrum köré kezd csoportosulni. A falu természeti környezete, domborzata meghatározza a vallásgyakorlás térszerkezetét.49 A község elsődleges centruma mellé, egy domborzatilag könnyebben megközelíthető helyre egy újabb, másodlagos centrumot hoztak létre. Ez némileg megbontotta a község szakrális tereit. Mint láttuk a templom és a kápolna között a majdnem egy évtized alatt jelentős funkciómegoszlás jött létre. Szakrális centrumnak megmaradt a templom, aminek hátterében ott van az elhelyezkedése, a domb tele szakrális rendeltetésű tárgyakkal és térelemekkel. A kápolna védőszenttel való ellátására még nem került sor. A fedett szakrális terekhez sorolom a plébánia épületét és az azt körülvevő udvart is. Nagyboldogasszony egyházának parókiájának megépítése Potyó Ferenc plébános nevéhez kötődik, aki röviddel beköszönése után felvetette az építkezés gondolatát. Az üggyel foglalkozó megyegyűlés megalapozottnak ítélte a kérést, és kimondta, hogy a költségek egyötödét Karcfalva, kétötödét Jenőfalva és háromötödét Dánfalva állja.50 Ennek nyomán épült fel a későbbiekben többször felújított, de végeredményben ma is álló papi lak.51 A parókia takarítására a templomtakarításkor kerül sor, de általában ennek elvégzése a harangozó feladata, aki néhány asszony segítségét kéri. A papi lak bejárati kapuja soha nincs bezárva, még akkor sem, ha a plébános nem tartózkodik otthon. Sértés volna a közösséggel szemben, ha bezárná, mivel az községi tulajdon. 2. A nyílt terek használata A nyílt terek használata sem vonható ki teljesen az egyházi irányítás alól, de ezeken a helyeken az egyház ellenőrző hatalma sokkal gyengébb, mint a fedett terek esetében. A nyílt tereken a közösségnek, az egyénnek lehetősége van saját szabályait alkalmazva megélni vallását, Természetesen a közösségi normák alól ezek a területek sem képeznek kivételt. A szakrális tereknek ezen csoportját tovább bontom, ami szerint különválasztom a Keményfi Róbert által bevezetett aktivitástereket a temetőtől és az útmenti és határbeli építményektől. Az előbbiekben e két csoport különbségeire már utaltam, ami leginkább a használat gyakoriságában érhető tetten. 2.1. Temető, szobrok, útmenti keresztek A temető egy közösségi intézmény, amely az elhunytak végső nyughelyéül szolgál. A sírjelek a halottak emlékének megörökítését szolgálják az utókor számára. Néhány kivételtől eltekintve a síremlékeket általában a hozzátartozók állítják, tehát ők döntik el, milyen formájú legyen, milyen anyagból készüljön, s ezen milyen szimbólumok, feliratok szerepeljenek stb. A temető, mint egész, a közösség értéke, „természetbe írt krónika” (Balázs-Bécsi Attila), ezért a temetőben tapasztalt dolgok az élő társadalom fokmérői is.52 A halál által az emberek maguk is a szent rendjének lesznek a részeseivé. „Otthonuk - a láthatatlan holtak országában’, de a folyó túloldalán vagy a falu szélében lévő temetőben is - immár a világ ama másik titokzatos és félelmetes rendjéhez tartozik, ahonnan vagy nincs visszatérés, vagy ha mégis van az egyenesen veszedelmet jelent az eleven emberek, a közösség számára. ”53 Bartha Elek azt mondja, hogy a temető egy olyan földterület, egy olyan településrész, amely a holtak és az élők kapcsolatát jelzi, ennek bonyolult viszonyrendszerét vetíti ki. A térben egymás mellé kerülnek olyan generációk, amelyek egymással soha nem találkozhattak. Ez az egymásmellettiség konkrét formában soha nem létezett, de kultúrában igen.54 49 KEMÉNYFI 2002, 144. 50 A parókia építésében még Dánfalva is részt vett, mivel 1836-ban, amikor felvetődött az építkezés gondolata még Nagyboldogasszony egyházközséghez tartozott, csak később 1914-1921 között vált le. 51 PÁL-ANTAL 1996, 303. 52 KOVÁCS 2007, 30. 53 HORVÁTH 2006, 20. 54 BARTHA 2006, 162. 418
