Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
CSERGŐ MELINDA számottevő kis eleme alapján bizonyos általános jellegű megállapítások megfogalmazása is célszerű. Az archív anyagnak minősülő iratokban és fényképekben egy család, és ezen belül több generáció kihelyezett emlékezetéről van szó. Az iratok aktuális tulajdonosának (is) lehetősége lett volna megsemmisíteni ezeket,19 de megőrizte őket, annak ellenére, hogy az eredeti tulajdonos már nem volt életben. Léteznek tehát különböző motivációk és okok, illetve célok, amelyek függvényében egy család tagjai - az aktív és a passzív magatartást generációs egymásutániságban lemodellezve - úgy döntenek, hogy ezeket a tárgyegyütteseket megőrzik, áthagyományozzák.20 Visszaigazolódni látszik a Ricoeur-i megállapítás,21 hiszen a fiatalabb generáció tagjai többnyire azt a képet öröklik egy ismeretlen családtagról, amely megőrződött arról a dokumentumokban, a kommunikatív és kulturális emlékezet22 mentén. Ilyen értelemben az irat és a kép közvetítő médium és konstitutív eszköze az emlékezésnek. Ezek a dokumentumok kiegészítői és meghatározói az egymásról való, és a családon belül kiépülő, illetve működő tudásnak. E tudás hagyomá- nyozódása folytán a tárgyak nem kizárólag ismeretközvetítő funkciójukban válhatnak hasznossá, hiszen nagyfokú legitimáló erővel is rendelkeznek. Mivel a korpusz számottevő hányadát kézzel írott levelek teszik ki, az sem mellékes tényező, hogy olyan időszakban keletkeztek, amikor az iratok sokszorosítása kézzel való másolással volt megoldható. A leveleknek hangsúlyosan egyéni jelleget biztosított a kézírás,23 ugyanakkor az is, hogy a papírfelületet teljes mértékben kihasználhatták, közvetlen kapcsolatban voltak vele, és így esztétikailag is alakíthatták. Az írott szövegváltozatok kialakítása és adaptálása az egyén ízlése, műveltsége, végül is egész szubjektivitása közreműködésével történt. Tehát a szöveg stilisztikai, szemantikai és esztétikai értékei ezek közreműködésével jönnek létre. Mindezek a tényezők a mai levelezési kultúra viszonylatában nyernek ilyen jellegű értékelést, amely által érzékelhetővé válhat az adott kornak az a fajta szellemisége, amelynek a levelezés magától értetődő része volt. A fényképanyag, mint forrástípus ugyanazon kérdéskör megválaszolásában játszik fontos szerepet, de módszertani fogódzóként más kutatási modellt igényel.24 A fényképek nagy része szignálva van. A hátlapjukon általában név és dátum szerepel, illetve az alkalom - katonaság, elsőáldozás, esküvő, valamilyen évforduló -, amikor készült. A fényképek alapján az illető személyt el lehet helyezni pontosan időben, ugyanakkor ezeknek a fényképeknek történetük van: minden képhez tartozik narratívum, amely a család története során variálódott. Legitimálják a reprezentált eseményt, és a személyeket kétszeresen is történetbe lehet általuk foglalni. Ismeretszerzésre igen alkalmasnak bizonyultak, hiszen ismeretlen személyek fizikai tulajdonságait, viszonyait villantották fel. Dokumentumként értelmezhetőek - annak ellenére, hogy más indítékkal készültek -, hiszen a vizuális élmény rekonstruálásával, azaz a képek alapján készített interjúk segítségével mind a korpusz, mind az értelmezés árnyalódott. A kártyákat és emléklapokat írásos,25 hasonlóan képi közegnek tekintem. A használói/felhasználói nézőpont felől is közelítve hangsúlyos funkciójuk a társadalmi és földrajzi közeg kitágítása is.26 19 Vannak módszerek az emlékképek kioltására - írja Weinrich - főként, ha a kép papírból van, akkor összegyűrhető, tűzbe vethető stb. Vő. WEINRICH 2002, 287. 20 „Az emberi tettek a legmúlékonyabb dolgok. Nem tartanak tovább, mint amennyi idő a végrehajtásukhoz szükséges, utána megszűnnek létezni. Ami átadható belőlük, az a magukban foglalt cselekvésminták és képek, illetve azok az eszmék, melyek e minták újraalkalmazását igénylik javasolják, szabályozzák, megengedik vagy tiltják. Ami az egyes cselekedetekben, cselekvéskomplexumokból és sorozatokból hátramarad, az nem más, mint az újabb cselekvések lehetősége; emlékképek és dokumentumok arról, hogy milyenek is voltak, amikor lejátszódtak. " SHILS 1987, 31. 21 „Az ember minduntalan mások emlékeinek segítségével emlékezik. ’’ RICOEUR 1999, 55. 22 Az Assmann által (be)azonosított és definiált kommunikatív és kulturális emlékezet. ASSMANN 2004, 49-56. Az interjúk során meg-, illetve rekonstruált szövegek mindenekelőtt a kommunikatív emlékezet, az írott emlékek pedig, mivel nem variálódnak, a kulturális emlékezet befolyása alatt állnak. 23 A kézírás maga, illetve a név, a monogram és az aláírás identifikál és hitelesít. Lásd: KESZEG 1999. 24 KUNT (1987, 1995, 2003a, 2003b), CSUPOR (1987), Nagy (2000), BÁN, BEKE (2003), BEKE (2003). 25 A felejtés manipulálását akarják végrehajtani, a lieu de memoir már nem biztos forrás, úgyhogy lieu de memoir éerit lesz. 26 Ezt a funkciót Keszeg Vilmos a levél nyolc funkciójának egyikeként különbözteti meg. Lásd bővebben: KESZEG 1996, 66. 398
