Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
ÍROTT LEVELEK - ELBESZÉLT TÖRTÉNETEK... felvételét bizonyítják. Az irattömbbe három - Marosvásárhelyről küldött és kézzel írott - hivatalos levél található, tizennégy darab kicsengetési kártya, és négy darab esküvői meghívó. A fentebb felsorolt és beazonosíthatóan Becze Balázsra vonatkozó iratokat az őket őrző személyek családjára vonatkozó iratanyag kontextualizálja. Ez utóbbinak tartozékaként azonosítódott be a gyűjtés során az a hét darab szentkép, amely közül némely a Rózsafüzér Társulathoz való tartozás tényét bizonyítja, illetve azok az igazolások, amelyek az egyházi adó bevallására vonatkoznak. A Becze Bélának címzett két darab gyászjelentő, és a Becze Erzsébet nászhozomány levele mellett, Becze Sarolta öt oklevele szerepel, valamint hat születési, két házassági és két halotti bizonyítvány. Becze Balázs két egészségügyi könyve mellett saját, illetve Becze Béla munkakönyvé, ez utóbbinak pedig szövetkezeti tagsági könyve tárolódik, valamint Sarolta egykori katonai asszisztensi könyvecskéje. Ezek az iratok a család jelenleg halott tagjainak valamikori születését, majd elhalálozását igazoló okmányokkal együtt őrződtek meg. Az értelmezés során a levelek kategóriájához tartozóként tételeződött az a korpusz, amely a leveleket egykor (feladó) író és jelenleg már nem élő (címzett) személy életének egy jól körülhatárolható periódusában - 1950 és 1958 között - jöttek létre. Jelenleg olyan személyek birtokában találhatók, akiknek az interjúhelyzet fedte fel egyértelműen azt a tényt, hogy milyen tárgyak birtokában vannak. A levelek családi környezetbe való (vissza)helyezésével elindított emlékezési folyamat olyan történeteket generált, amelyek mindaddig nem tartoztak szervesen a családról szóló megszövegezett történetkorpuszhoz. A levelek az emlékek felelevenítésének kereteként magának az emlékezésnek is irányt szabtak, mind a fókusz-személy, mind pedig a téma tekintetében. A Becze Balázs és Becze Sándor közötti levelezés egyirányú adatolása1-^ miatt nem tükröződik a kettejük közötti viszony, éppen ezért általános következtetések sem vonhatók le, hiszen olyan rögzített keretek1-* között működött ez a kommunikáció, amelyek meghatározták annak milyenségét is. Ebben a kontextusban a két személy közti interakció kimerül annyiban, hogy általános, illetve kiemelkedő eseményeket a levélben tényként közölnek, illetve rögzítenek, és olykor a legszükségesebb információk leírására vállalkoznak. Mivel az elemzésre szánt levelezés csak a válaszleveleket tartalmazza, külön vizsgálati szemponttá vált az, hogy milyen tartalmú levelekre válaszolt Becze Sándor, majd ezeket saját kontextusukba visszahelyezve, tartalmuk hogyan tükrözi a válaszadást, a neki címzett kérdésfeltevést, illetve a választ igénylő levél tartalmát. A levelek nem tartalmaznak olyan információkat,15 amelyek segítségével e két személyt a családtörténetbe, vagy a genealógiai táblázatban könnyűszerrel el lehetne helyezni. Az interjúk során meg-, illetve rekonstruált szövegek tartalmi egységei - a család irataiban szereplő adatokkal összevetve - pontosították ezen személyek helyét, kihangsúlyozva az életpályák azon szegmenseit is, amelyek a család számára emlékezetesnek minősülnek. Az anyag elrendezésének egyik fő elve a Becze Balázs személye köré vont különböző kontextusok (újra)építése volt.16 Ennek teljesebbé tétele végett a jelenleg is létező fényképállományt, elsődleges kontextusaként értelmezem1 az elemzésre szánt levelezésnek. A kutatás empirikus adatai tehát alapvetően két nagyobb csoportba sorolhatók. Az elemzés egyik bázisát az archív anyagok alkotják - egyrészt az írott források, másrészt a képi dokumentáció18 -, a másik részét pedig a beszélgetések és interjúk, amelyek apró, személyes történetet és anekdotát rendeltek hozzá a téma asszociációs mezejéhez. A két különböző típusú adathalmaz 13 A jelenleg feltárt korpuszban csak a Becze Sándor által írt válaszlevelek szerepelnek. 14 Az adott időintervallum, a kommunikációs létforma - hiszen az írott dokumentumok a bennük foglalt kijelentéseket azzal a szándékkal rögzítették, hogy önmagukban érthetők legyenek (vö. NYÍRI 1998, 10.) -, és a kötött műfajiság. 15 Valójában az információ nem annyira a hírre, mint inkább a hír és a befogadó viszonyára vonatkozik, azt a többletismeretet jelölve, amelyhez a befogadó a hír ismeretében jut. 16 Az írott és orális szövegek révén „az idő, a múlt birtokbavétele, hozzáférhetővé tétele, a múlt benépesítése történik meg. ’’ KESZEG 2006, 44. 17 Az elsődlegessége arra vonatkozik, hogy a fentebb felsorolt iratokkal együtt, ugyanabban a homogén közegben létezik, annak ellenére, hogy egykori tulajdonosi körük igen differenciált. 18 A Kunt Ernő munkásságából ismert - „(...) a fénykép eszköz, s mint ilyen, az egyén jobb megismeréséhez hozzájáruló tárgy” - értelmezés egy konkrét fogódzott jelentett kutatómunkámban. Lásd erről bővebben: KUNT 1987,1-47. 397
