Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
CSERGO MELINDA ■ A tárgyiasított emlékek hagyatékának rendszere „Egy erdőn kétféleképpen lehet keresztülmenni. Az egyik módja az, ha eg)’ vagy több úton próbálkozunk (...); a másik az, ha sétára indulunk, hogy felfedezzük, milyen az erdő, és kiderítsük, miért van, hogy egyes ösvények járhatóak, mások nem. Hasonlóképpen egy elbeszélő szövegen is kétféleképpen lehet keresztülmenni. Az értelmezésre szánt mikro-tárgyuniverzum6 7 a gyergyószárhegyi Becze család tulajdonát képezi, amely hosszú időn keresztül kívül rekedt a család aktívan használt teréből. A feltárt iratpopuláció elemei - hivatalos iratok, postai kártyák, levelek, emléklapok stb. - meghatározott időintervallum keretei közé helyezhetőek el, tartalmi szempontból kötetlen vonatkozásúaknak minősíthetők, és nem sorolhatóak kizárólag egyetlen műfaji kategóriába. Létrehozásukhoz különböző személyek járultak hozzá, térbeli és időbeni behatárolásuk differenciált. A kutatás szempontjából jelentőséggel bír az a tény is, hogy az iratok őrzése, tárolása nem az arra jogosult8 személy által történik. Az iratokat a Becze család ma már nem élő idősebb generáció tagjai örökítették tovább. A gyergyószárhegyi vagyonos paraszti családból9 származó családtagok számára az összetartás és a rokoni kapcsolatok ápolása fontos tényező volt, amelyet a földrajzi távolság sem számolt fel. A levélgyűjtemény jelenleg a levelezést folytató testvérek - Becze Sándor és Becze Balázs - unokahúgának birtokában található és a nagybácsitól való örökségként definiálódik. Az elemzésre szánt irattömböt - a családi levelezés egy részét, amelyhez fényképek és emléklapok is járulnak - sajátságos körülmények között őrzik. A család teljes iratpopulációjával10 valamikor a tárolási helyet tekintve is szervesen összetartozó irategység időszakos elkülönítését követően a gyűjtés alkalmával az eredeti közegükbe való mesterséges visszahelyezéssel, a család életébe olyan irányított emlékezési folyamat, illetve szóbeli kulturális viselkedés generálódott, amelynek során a megkérdezettek perspektívájából körvonalazódtak a szövegeket alkotó személyek, és ezen túl a családnak mint kiscsoportnak a belső dinamikája is. A mezokontextushoz tartozó iratok általános áttekintése során egy kvantitatív és tematikus adatolást céloztam meg. A következőkben az iratpopuláció rövid, felsorolásszerű áttekintésére vállalkozom.11 A hivatalos iratok az 1908-tól 1970-ig terjedő időszakból származnak. Nyelvezetük többnyire román. Ebbe a kategóriába olyan nyomtatványok12 tartoznak, mint: fizetési értesítések, szerződések, bizományok, bírósági végzések, idézések, számlák, kérések és ítéletértesítések. Ezen iratkategóriának körülbelül felét teszik ki a periratok. A kézzel írott hivatalos iratok - tíz darab igazolvány és kérvény - mennyiségileg elenyésző hányadát képezi az anyagnak. A harminckilenc postai kártya egykori sakkjátszmák lépéseiről tudósít, pontosabban ezek nyomon követését célozta meg, így az irattárban természetesen azok a darabok szerepelnek, amelyeket a másik fél postázott. Az egyetlen, román játékpartner által feladott iratok az 1975-ös évből származnak. Az ugyanitt fellelhető öt darab szentkép az egyházi adóbevallást, illetve a bérmálás szentségének 6 ECO 1995,41. 7 A fogalmat Hofer Tamástól kölcsönzőm, aki a különböző felszerelések és tárgyegyüttesek néprajzi elemzéséről írott munkájában támpontokat nyújt egy-egy családi tárgyegyüttes megítéléséhez is. Lásd: HOFER 1983, 39-64. 8 „A magyar falvakban még a közelmúltban is elkülönültek a lányágon és a férfiágon továbbszálló tárgyak. (...) Az új generációkra szálló tárgyak egyben új korszakba is lépnek, és változó tárgyi környezetben kell helyet találniok. (...) Követve a tárgyak időbeni útját, olyan vonalakat is fölfedezhetünk, amelyek nem a vér és jog szerinti leszármazás mellett vezetnek, hanem más társadalmi rétegekbe, sőt más országokba visznek. ” (HOFER 1983, 50-51.) Az iratok jelenleg Becze Melinda tulajdonában vannak. 9 A falu társadalmi rétegében kulákokként tartották számon őket. 10 A teljes iratpopulációt mezokontextusnak tekintem, amelyen belül elhelyezhetővé, körülírhatóvá és értelmezhetővé válik az elemzésre szánt levélanyag. Ennek viszonylatában makrokontextusnak a család teljes tárgypopulációja tekinthető. 11 Az iratanyag áttekinthetővé tételéhez a Bányai Irén által kidolgozott kategóriákat követem. Lásd: BÁNYAI 1973, 161-170. Továbbá KESZEG 1998. 12 A nyomtatott folklór „(...) olyan műfajai mint a kicsengetési kártya, előre megszövegezett postai köszöntőlap, lakodalmi meghívó, gyászjelentés, nekrológ stb. (...) olyan kultúra ez, amely nem vágy nem helyesen aktivizálja egy közösség alkotói potenciálját, esztétikai, etikai (...) adottságait, örökségét” KESZEG 1991, 259. 396
