Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Csergő Melinda: Írott levelek – elbeszélt történetek. Egy gyergyószárhegyi levélhagyaték elemzése
ÍROTT LEVELEK - ELBESZÉLT TÖRTÉNETEK EGY GYERGYÓSZÁRHEGYI LEVÉLHAGYATÉK ELEMZÉSE Csergő Melinda A beszéd- és írásszokások azonosítása, számbavétele és kutathatósága mára már nem kérdéses,1 2 de az új korpusz mentén újrafogalmazódó kérdésekre adható válaszok árnyaló és megerősítő jellegre még igényt tarthatnak. Becze Balázs levélhagyatékának értelmezése során a személyes, illetve a társadalmi időt és teret dokumentáló iratok, valamint a róluk való beszélés, a sajátságosán létező iratpopulációt előállító, használó, tároló és értelmező család múltját és jelenét is implikálja jelen kutatás esetében. így, a családtagok tárgykészítők - szöveg -, pontosabban levélírók - és tárgyhasználók - iratokat őrző, azokat tároló és (újra)olvasó egyének. A múltban író3 és a gyűjtés jelenében beszélő4 személyek közötti kapcsolatteremtés során a családi élet kontextusa körvonalazódik. A kutatást meghatározó kérdésfelvetés egyrészt arra vonatkozik, hogy az iratok időbeli sorozatai - interjúkkal kiegészítve - kínálnak-e támpontot a családtörténet rekonstruálásához, másrészt, amennyiben az írásbeliséget implikáló tárgyaknak (levélnek, fényképnek és emlékkártyának) megvan a maguk története,5 akkor a tárgyakról szóló narratívák mennyiben teszik lehetővé a múlt rekonstruálását, illetve a jelen értelmezhetőségét? A családi kapcsolattartás dokumentumai, a levelek hogyan járulnak hozzá a családi emlékezet szerveződéséhez, illetve hogyan befolyásolják ennek narratív regiszterét? Kérdésként tételeződött az, hogy egy-egy irat eredeti tulajdonosa ki volt, illetve milyen relációban keletkezett és milyen eredeti funkcióval bírt. A családtagokkal való beszélés és a feltevések megválaszolása során újabb narratívumok fogalmazódtak meg, így az elhangzott szövegek perspektívájából újraértelmeződtek és kiegészí- tődtek az írott források. Az elemzés egyik aspektusa rávilágítani arra, hogyan manipulálja a családtagok emlékezetét a fennmaradt irattömb, illetve ezek tartalma. 1 KÜLLŐS (1982) és NIEDERMÜLLER (1988) népi önéletírásokat, MOHAY (1994) gazdanaplót, ECKHARDT (1950), KESZEG (1996), MOLNÁR (1997) és KOKÓ (1999) leveleket elemez, KESZEG (1991,1998, 2006) pedig íráshabitusokat Vö. KESZEG 1998. 2 Ennek függvényében az iratokat emlékezési folyamatot generáló tárgyaknak, és az írást emlékek rögzítésére alkalmas kontextusnak tekintem. 3 A homo scribens megnyilatkozásainak vizsgálata alapján fogalmazódott meg az, hogy: „Az írásban rejlő potencialitások akkor szabadulnak fel, amikor általa egy más szellemi beállítódottság, a tartalomszervezés más elve, grammatikája, az egymással írásban »beszélők« szerepének és viszonyának átszerveződése alakul ki." (KESZEG 1999, 7.) Lásd erről még: GOODY 1998, 111-128.; NYÍRI 1998, 7-17. 4 „A történeteket kreáló és őrző, a történetek által viselkedő és irányított ember, a homo narrans történetei receptálható módon, megkerülhetetlenül benne vannak a világban.” (KESZEG 2002, 6.) Lásd még erről: ASSMANN 2004, 137-138. 5 A toronygombiratokkal kapcsolatban fogalmazódik meg, hogy: sajátos »kulturális biográfiával«, életrajzzal rendelkeznek. ” (KESZEG 2006, 52.) A tárgyak életrajzának kutatásával kapcsolatos további szakirodalmi adatok uo. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 395-408. 395
